Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)
Ft volt. A gazdag redemptusok átlagos jövedelmével vetekedett a prédikátor javadalma. A díjlevelek tételeinek számbavétele alapján kiderül, hogy a század végére, állandó emelkedés mellett 350—400 Ft évi jövedelemre becsülhető fizetése. A nótárius, tanító, főbíró javadalma jóval alatta maradt. 16 A napszámból élők munkája időszaki volt. A szántó-vető munkák idényében sikerült munkaerejüket eladni. 1769-ben a kaszások napszáma 17 kr., a gyűjtőké 12 krajcár, a szöllőmunkásoké 9 kr., az aratók, kapások, kévekötők napibére 17 kr. Az ács és kőmíves munkások naponta szintén 17 kr. tudtak keresni. 1814. évre a napszámbérek csekély emelkedést mutattak. Legmagasabb volt a kaszásnapszám 20 kr., kapás napszám 18 kr., asszonyok bére 12 kr. 1824-ben újra emelték a bért, de a kosztadástól igyekeztek szabadulni a gazdák. Kaszásnapszám 20 kr, ha a gazda adott kosztot, 24 kr-t kapott a kaszás, 22 kr-t a gyűjtő, ha a maga kenyerén dolgozott. 1825-ben a béreket lecsökkentették s 18 kr lett a kaszások napi fizetése, a kapásoké pedig 15 kr., a gyűjtőé 18 kr. A nyári földmunkák idején szűkös volt a munkaerő, ezért divatba jött a részestakarás. 1814-ben a takarórész 14, vagy 13-ados volt. 1825-ben sem sokat változott. Ekkor a búza takarási része 13, tavaszi búzáé 12, zabé és egyéb szálas takarmányé 11. Sokan jöttek ez időben Felvidékről részes munkások Kunmadarasra, főleg Gömör megyéből. Divatos volt a summás munka is. Szénatakarástól szántás befejezéséig állottak munkában a summások. Idénymunkájuk bérösszege 8 Ft, 4 köböl búza, 1 pár csizma, 1 bocskor volt. Ha rövidebb időt töltöttek munkában, énatakarástól péva takarásig, akkor 6 Ft-ot, 3 köböl búzát, 3 köböl árpát és 1 pár csizmát kereshettek. 10 A nép élelmezéséhez szükséges cikkek XIX. század közepéig állandó emelkedést mutattak. A kenyérnek való búza 1814-ben mázsánként 8 Ft. 1847-ben már 15 Ft volt, tehát majdnem a duplájára növekedett. Ugyan ezen idő alatt a bérek 2—3 Ft-nyi emelkedést értek el. A hús ára 1811—1848-ig 15—36 Ft-ig nőtt, A bor ára iccénként 18 kr-ról 36 krajcárra ment fel félévszázad alatt. Emelkedett a faggyú, a szalonna, só, kenyér, olaj, vaj ára is. Ruházati cikkek szintén ilyen arányban nőttek, de a kézi szerszámok sem maradtak el ettől az ingadozástól. 1811-ben egy kézi kapa 36 krajcár volt. 1848-ban már 1 Ft 6 krajcár. Tűzrevaló nád 100 kévénként 1810-ben 3 Ft, 15 krajcár, 1843-ban 10 Ft. Ha a bérek változásait és az árucikkek növekedését összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy a kereseti lehetőségek nem állottak arányban az árak emelkedésével, ínséges időkben sokan éheztek s nem egyszer éhbérért dolgoztak. 17 105
