Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

majd a város jogi életének vezetését is kézben tartották. A századfordulón kezdtek megerősödni a helybeli iparosok és kereskedők. A feudális keretek között létrehozott céhipar és a gyarmati függőségben levő kereskedelem miatt csak úgy tudták a gazdag redemptusokkal a gazdasági szintet tartani, ha földbirtok szerzésre rendezkedtek be. A jobb módú, több mesterlegényt tartó céhmesterek a társadalom tehetősebb osztályához hasonló gazdasági helyzetben voltak. Keresetük két forrásból tevődött össze: pénzbeli jövedelmen túl természetbeni bevételük is volt. Pénzjövedelmüket földbirtokba fektették, hogy élvezzék a redemptusi privilégiális jogokat. Ugyanezt az utat járták a kereskedők is. A század fordulón őket is a redemptusok között találjuk. A gazdag redemptusok azonban idegenkedve néztek a feltörekvő iparos és kereskedő rétegre, s I. Ferenc ostobán reakciós kormányának feudalista intézkedéseit kihasználva gazdasági elnyomásukra törekedtek, az iparcikkek és a kereskedelem irányítása, a limitáció és a lakosság árutermelése révén eladásra kerülő cikkek vidéki vagy külföldi kereskedőknek való átengedése által. Emiatt többször támadt ellentét közöttük. A XIX. század első felében a gazdag redemptusok és a tehetős iparos kereskedő réteg közötti ellentétek, az utóbbiak redemptusi jogszerzése következtében, lassan megszűntek. Alapvető ellentét a gazdag redemptusok és az irredemptusok, subinquilinusok között alakult ki, akikhez csatlakoztak a szegényedő, illetve a XIX. század közepére teljesen elszegényedő redemptusok. Az irredemptusok, subinquilinusok földdel nem rendelkeztek, bérmunkásként éltek. Bérmunkájuk révén függőhelyzetbe kerültek a redemptus gazdákkal. A kontárságra vállalkozókat a céhek állandóan zaklatták. Ha kontárságuk kiderült, szerszámaikat a céh elkobozta. A céheken belül elnyomott rétegként dolgoztak a mesterlegények. Mesterréavatásuk elé a céh sokszor gördített akadályt, ha veszélyesnek látta a mesterek szaporodását. A mesterségből kizárt legények így kontárságra kényszerültek, de munkaeszközök hiányában teljes leszegényedésre jutottak. A szegény redemptus parasztok tőke "hiányában technikailag nem tudták emelni kicsi földjük jövedelmét, termelőeszközeik nem gyarapodtak s egyre inkább szűkös viszonyok közé kerültek. Egy-egy szűkös esztendő közülök többeket teljes csődbe juttatott. Ilyenkor elkótyavetyélték földjeiket vagy parányi szöllőcskéjüket és sokan közülök a vagyontalanok osztályába süllyedtek. Kunmadaras lakóinak osztály-ellentéteit az ország gyarmati függőviszonya is. mélyítette. A mezőgazdasági áruk értékesítési lehetősége, valamint az idegen tőkén megindult manufaktúra és kereske100