Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

az összes török-tatár eredetű nomád népeket gyűjtő néven kunoknak hívták, mely hangzásban teljesen azonos volt a hun névvel. A hazánkba került keleti nomádok a magyaroktól vették ezt a nevet0 A ,,nagy" jelzőt illetve a Nagykunság elnevezést azért kaphatta, mert itt a tatárjárás előtt már voltak keleti török-tatár nomád népek, így a nagy jelző korábbi eredetre mutatna. A XIII. és XIV. századból fennmaradt oklevelekben szereplő falvak neveiből ugyancsak következtethetünk e megállapításra.

10 A Nagykunság határainak kialakulása lassú folyamat volt, mely egyrészt az egymás között versengő főurak birtokszerzésre irányuló, korai feudális keretek között folyó harca, másrészt a környező községek privilégiális jogok felé tekintő vágya közben jött létre. Legjobban illusztrálja ezt éppen a Kunmadaras község területi elhatárolódása és a Nagykunsághoz való csatlakozása. Kunmadaras a XIII. és XIV. században a nagybirtokosok harcainak központjában feküdt. A Tomaj nemzetség 1270-ben igazolt birtokjoga az Üllő és a halászó helyeire terjedt. A Nagymező déli vidéke Gergely kun főúré volt. Az abádi nemzetségből származó Sebestyén, az Abádi Péter fia és unokaöccse Usz fia Péter birtokát a kápolnási rész alkotta. A tatárjárás után beköltözött Olas kipcsak nemzetség a mai Nagymező keleti felén igyekezett minél nagyobb területet megszerezni. Kunmadaras határának északi részén pedig Ohat vezér utódai, a kócsiak avatkoztak bele a küzdelembe. A földbirtokért folyó harcok kimenetelét nagyban befolyásolta a király és a nádor hatalmának foka, mely a felbomló törzsi és nemzetségi szervezet folyamatában kialakuló „törzsi nemesség" harcába beleszólhatott. A XIV. század elejéig a feudális „törzsi nemesi" birtokok mellett a még nomád életet élő kunok birtokainak területe nem alakult ki. Náluk a nemzetségi szervezet lassabban bomlott fel. A nomád életforma fennmaradásával a feudalizálódásuk folyamata elhúzódott a XIV. század végéig. Kunmadaras birtoklásának kérdése e folyamat függvénye volt. Eleinte a versengő főurak között beékelten nemzetségi szervezettséggel együttesen törtek a legelők s a halászó vizek megszerzésére. A XIV. században már gyakorivá vált egy-egy kun főúr kiemelkedése és a nemzetségi földbirtok tulajdonjogának megszerzése, melyet a királyi hatalom támogatása érdekében kifejtett jó szolgálatai fejében kaphatott vagy hatalmaskodása révén szerezhetett meg. A kun főurak birtokharca eleinte a feudális főúri birtokok ellen irányult, később az egymásközti versengések sem voltak ritkák. A XIII. század végén, a tatárjárás után meggyengült Tomaj nemzetség birtoka elfoglalására törtek. I. Károly király 1340-ben ítélte el a kunok erőszakosságát, mely a tomaji nemből származó 9