Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

BEVEZETÉS. Szolnok város főterétől, a Kossuth tértől mintegy 2,5 km távolságra a déli irányban, a Tószegre vezető országút mellett, átellenben a Megyei Tanács Kórházával, terül el a megyeszékhely egyik jelentős ipari létesítménye: a Tisza Bútorgyár. (1963 óta új neve van: Tisza Bútoripari Vállalat 4. számú Gyáregysége.) Északi oldalán egy bekötőút a Tisza gátig, nyugatról a tószegi országút (amelyből elágazik a fentebb említett bekötőút), délről és keletről a Tisza védgátja keretezi. Az egész telepet drótkerítés veszi körül. A gyártelep alapterülete 32 000 m

2

. Főbejárati kapuja a tószegi országútról nyílik. A városból, az állomásról a helyi autóbuszjárattal közelíthető meg, a kocsik általában 15 percenként közlekednek. A MÁV ó-szolnoki teherpályaudvarától a gyártelep belsejéig szabványos nyomtávú vasútvonal vezet. Távolból nézve impozáns képet mutat a gyártelep. Hatalmas kéményéből állandóan száll az ég felé a szürkésbarna füst. Az előrészen hatalmas farakások, máglyák, amelyek arról győzik meg a szemlélőt, hogy itt nyersanyaghiány miatt nem kell leállnia az üzemnek sohasem. Bentebb a telepen hatalmas betontetős építmény uralja a környező épületek által beépült területet, amelynek kellemes színfoltot adnak az utak mentén zöldellő lombos fák. Az épületek között mindenfelé szorgoskodó munkások, fával megrakott csillék, vagonokat tolató mozdony. Él a gyár. Termel. Mindennap újabb és újabb örömöket okozva az embereknek gyártmányaival, erősítve az ország gazdasági erejét. Mindennap újabb és újabb hírnevet szerez külföldön is —: exportcikkeivel — a magyar bútoriparnak. De, . . . vajon mindig így volt ez? Hogy erre választ kapjunk, tekintsünk vissza előbb a múltba: 5