Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)
1. RÉSZ. A MULT (1900—1950). 1. A Bútorgyár előzményei. A mai bútorgyár területén a régebbi időkben egy gőzfűrészüzem éo egv ládagyár üzemelt, azonkívül a Vármegyei Közkór ház fiókintézményeként egy Járványkórház. A gőzfűrész a terület északkeleti részén terült el. Ehhez tartozott a jelenlegi szabászműhely, a karbantartó műhely, a kazánház, a munkásszálló és vele szemben — az út túlsó oldalán — levő épületek. Ezek a régi cég irodái voltak, és részben szolgálati lakások céljait szolgálták. A jelenlegi munkásszálló, kazánház téglából épült, cseréptetővel. A mostani szabászműhely nyitott, favázas gáterház volt, cserép héjazattál. A ládagyár, melyhez a jelenlegi csarnok épület, a vasúti iparvágány és az épülettel szemben levő (közkórház felé eső) telek tartozott, a telep nyugati felét foglalta el. Az épület vasbeton szerkezet, melynek teteje szintén beton, szigetelőpapír bevonással. A járványkórházhoz tartozott a jelenlegi régi ebédlő, irodaépület, a régi férfi- és női öltöző, mosdó. Hogy kezdődött? Szolnokon évszázados hagyományai vannak a fafeldolgozó iparnak. Már a XVIII. század vége felé megjelentek a Tiszán a fát úsztató tutajosok. A hatalmas szálfákat a kezdeti időben a vízparton kézi- és keresztfűrésszel szabdalták fel. (A fatörzsek alá gödröket ástak, azokban állva végezték a munkások a fűrészelést.) 1860 körül alakultak meg az első fűrészüzemek kezdetleges berendezéssel. E korban legrégibb az Erdőkincstár Fűrésztelepe volt, amely a mai Tisza Bútorgyár területén telepedett meg. Ügy 70—80 évvel ezelőtt ez a rész és a környéke volt a város 8