Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

Visszapillantva a rövid két évtizedre megállapíthatjuk, hogy új iparunk nehéz körülmények között is a lehető legtöbbet adta. Az 1950-es években az üzletek előtt hosszú sorok kígyóztak annak reményében, hogy hozzájutnak egy-egy bútordarabhoz. Ebben az időben sem a választék, sem a minőség nem bírt nagy jelentőséggel, hiszen új iparunk a legsürgősebb igényeket sem tudta kellőképpen kielégíteni, pedig bútorgyáraink a választékbővítés és a modernebb bútorok gyártását háttérbe szorítva, csak a mennyiségi többlettermelésre törekedtek. Napjainkban szinte természetes, hogy a vásárló belépve a bútorüzletbe, válogathat a szebbnél szebb bútorokban. Ez korántsem jelenti azt, hogy iparunk teljes egészében kielégíti az igényeket, hisz annak rohamos fejlődésével fiatal iparunk igen nehezen tud lépést tartani. De eredményeinkre büszkén tekintünk vissza, mert ma már a megnövekedett szükségletnek nagyobb részét bútorgyáraink adják. Emellett jelentősen javult termékeink minősége is. Termékeink exportra is eljutnak, ahol minőségben is versenyképesek a fejlett ipari országok termékeivel. Rövid történeti leírásunk ez új ipar egy kis részének, a (

Szolnoki Bútorgyárnak életét és fejlődését mutatja be, amely megyénk közepes nagyságrendű üzemei közé sorolható. E rövid tájékoztatón keresztül megpróbálunk egy megyénkben működő bútorgyár lelkes kollektívájának sikeres munkájáról beszámolni, és ezzel egyidejűleg a bútoriparra jellemző fejlődésről olvasóinkat tájékoztatni. A Szolnoki Bútorgyár mindössze 15 éves múltra tekint vissza, de elért eredményeivel jelentős mértékben járult hozzá dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Ügy gondoljuk, hogy a Szolnoki Bútorgyár másfél évtizedes működése alatt elért komoly fejlődésének és nagyszerű eredményeinek rövid ismertetésével illusztrálni tudjuk egy fiatal gyárnak és ezen keresztül bútoriparunknak a szocialista társadalmi rendszerünkben betöltött szerepét. Folyik Gyula műszaki vezető 4 \