Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

II. RÉSZ. A JELEN (1950—1965). 1- Űj gyár születik. Az 1950. esztendő mélyreható változásokat hozott a szolnoki faipari telep életében. Az előző fejezetben leírt korszak után új élet kezdődött a telepen: megszületett a szolnoki Tisza Bútorgyár. Hogyan történt ez? A felszabadulás után államosították hazánkban a nagyobb ipari vállalatokat. Később az államosított vállalatok — közöttük a nagyobb, bútort előállító üzemek is — egységbe tömörültek, s így alakult ki a bútoripar új vezetősége: a „Bútoripari Egyesülés", amelyből a további átszervezés folyamán a Bútoripari Igazgatóság jött létre. Az egyes üzemek élére és az iparvezetésbe jól képzett, osztályhű dolgozók kerültek, akik megértve a párt és a kormány politikáját, kezdték el felelősségteljes munkájukat. Megértették a munkásosztály életszínvonal emelésének nagy jelentőségét. És azt is, hogy a meglevő anyagi lehetőségek birtokában hogyan lehetne nagyüzemi szinten olcsó bútort előállítani. A felmérések azt mutatták, hogy a meglevő bútorgyárak csak igen kis részét tudják termelni annak a bútormennyiségnek, amit a lakosság igényel. Kézenfekvő volt, hogy bővíteni kell a már meglevő üzemeket, gyárakat, és ezen túlmenően új gyárakat kell szervezni, építeni, beállítani a termelésbe. Az újjáépítés éveiben azonban igen korlátozottak voltak a lehetőségek, hiszen a fiatal népgazdaság anyagi erejéből új bútorgyárak létesítésére, de még a meglevők nagyobb arányú fejlesztésére sem volt fedezet. A felmerült igények és az egyre fokozódó bútorhiány arra késztette az ipar vezetőségét, kéressenek lehetőségeket a termelés 11