Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Halálozáskor a halottat lábbal az ajtó felé ravatalozták fel és az udvar­a-ól is lábbal kifelé vitték el. Azért csinálták így, hogy a halott vissza ne térjen. A halottas szobában a tükröt vagy fekete szövettel vonták be, vagy a fal felé iordították. Igen érdekes szokás volt, hogy amikor a gazdát temették, a. gazdasági udvar minden jószágát kiverték utána, majd az utcában kerültek egyet és visszahajtották. 18 A halottat a temetőig szeké­* xen vitték ki. A temető kapujában két hosszú rúdra, a lábfákra tették és úgy vitték a sírgödörhöz. Ide megint a lábfák segítségével csúsztatták le a koporsót. 19 Itt emlékezünk meg arról, hogy a református temetőben a sír meg­4 jelölésére hagyományos módon előredöntött, fából faragott, süvegalakú •fejfákat használnak, melyeket különféle, stilizált és naturális módon bele­vésett fa és kör alakú díszítésekkel látnak el a feliraton kívül. A teme­tőben találunk a múlt század végéről származó díszes kiállítású sírköve­ket is, melyeket kunhegyesi és szolnoki kőfaragó mesterek készítettek, azonban az újabb sírok jelzése is leginkább a süvegalakú fejfákkal tör­ténik. A katolikus temetőben az országszerte általános kereszteket talál­juk a sírokon. Előfordul, hogy süvegalakú fejfára keresztet vésnek, ha .a feleség vagy a férj katolikus. 20 A fiatal leányokat menyasszonyként temették, ha valami tragikus vé­letlen — baleset vagy betegség — következtében elhaltak. Koporsójukat fiatal legények vállukon vitték a temetőbe. Az eltemetett halottól a hoz­zátartozói azzal is elbúcsúztak, hogy háromszor körüljárták a sírt. A kato­likusoknál a sír betemetői a kapa nyelével keresztet vágtak a sír tete­jére. 21 Vízkeresztkor a katolikusok beszenteltetik a pappal a házakat. Ilyenkor két szál gyertyát is megszentelnek: ezek addig függenek a falon, míg •a legközelebbi haláleset alkalmával el nem égetik. 22 Farsangkor álarcos felvonulást rendeztek és ál-lakodalmat tartottak. Ilyenkor a legtöbb házban ma is fánkot sütnek. Régebben a fánkból füzé­:reket készítettek, s ezeket a nyakba akasztva, kis kocsikon és csilingelő szánkókon huzigálták egymást a fiatalok. 23 Húsvétkor — mint másutt — itt is locsolkodnak. A lányokat régebben kútvízzel jól megöntözték, erővel a kúthoz vitték a legények. Húsvét másnapján a lányok locsolkodtak, de ez már szelídebb mulatság volt. A tojásfestés és az írott tojás elmaradhatatlan kelléke volt az ünneplés­nek. A gyerekek még ma sem engedik el a piros tojást a keresztszülők­nek. 2 ' 1 Pünkösdkor régebben pünkösdi királyt választottak. A pünkösdi mu­latságon egy fiú és egy leány piros ruhába öltözött: ez volt a királyi f pár. Az ünneplő tömeg körülfogta őket és ezt énekelte: Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz a második napja. • Az ismétléskor a tömegből két ember a körbe ment és ott karonfogva pörgött a pirosruhás személyekkel. Ez a játék addig folyt, míg lehetőleg mindenki nem táncolt a körben. 25 Régebben sok és érdekes gyermekjátékot ismertek. 1891-ből ismerjük a Fehér liliomszál és a Hídjáték (Haja gyöngye) énekes-táncos gyermek­játékok leírását a tiszaszalóki gyerekektől. 20 A régi időkben abádszalóki 81

Next

/
Thumbnails
Contents