Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)
Családi ünnepek és szórakozások A családi ünnepek közül a legnagyobbnak számít ma is a lakodalom. .Az ország minden részéből ilyenkor összejönnek a rokonok, a család minden tagja résztvesz a vígasságban, amely a házasságkötést kíséri. .Manapság nincsenek három napig tartó lakodalmak, mint régen, azonban bőven van enni- és innivaló. A muzsikusok sem hiányozhatnak, néha 6—10 tagú banda zenebonája emeli a jókedvet. Fúvós és vonós hangszerek csodálatos egyvelege tapasztalható az alkalmilag összever. buválódó, cigányokból és nem cigányokból álló, nem hivatásszerűen működő zenekarokban. Az anyakönyvvezetői .szertartás igen egyszerű, csupán a tanúk, a legszűkebb családi körhöz tartozó néhány rokon és az érdekelt vőlegény, menyasszony megy el ünnepi ruhában a tanácsházára. Az „igazi" ünnepség még ma is az egyházi szertartáshoz kapcsolódik. A koradélutáni órákban a násznép ünnepélyes menetben vonul a templomba a hagyományos rendben. Elől mennek a násznagyok, gomblyukban művirággal, majd a vőfély, ruháján keresztbe kötött kendővel, félvállra vetett kulaccsal, kezében díszes bottal, ö vezeti a mennyasszonyt. Utánuk jön a vőlegény a legidősebb és legszebb koszorúslánnyal, majd a koszorúslányok a koszorúslegényekkel. A muzsikusok a menet végén mennek és muzsikálnak rendületlenül. Vonóikon odakötözött zsebkendő lóg; minden hangszerre díszes kendő van kötve. Néhány legény borosüveget tart kezében és az útban eléjük kerülő ismerősöket igyekszik megkínálni. Általában a menet igyekszik feltűnést kelteni és nagy hangon végigvonulni a falun. Igyekeznek a leghosszabb és legnépesebb útvonalat kiválasztani. Az egyházi esküvő megtörténte után hazavonulnak, majd egy kis pihenés után újra megindul a menet a fényképészhez. Erre azért is szük:ség van, mert így alkalom nyílik a falu más részén átvonulni. A hagyományos szokásokat különben nem gyakorolják, a ruházat is teljesen a polgári szokások szerint kialakult ünneplő ruha. A menyasszony fehér fátyolban, kesztyűvel vonul végig a falun, ha szép idő van. 15 Az idősebbek emlékeznek arra, hogy régen, amikor esküvő után a menet a templomból hazafelé tartott, az utcasarkokon kis tüzeket raktak és ezeken a menyasszonyt hangos kiáltozások közben átemelték. Az is előfordult, hogy az úton szalmakötelet feszítettek ki a lakodalmas menet előtt. Ha a menyasszonyos kocsi elé fogott lovak könnyen elszakították, azt a következtetést vonták le, hogy az új pár szerelme nem elég erős. Szokás volt a menyasszony cipőjébe fillérest tenni, hogy meg ne rontsák. Amikor a menet a lakodalmas házhoz ért, babot, diót, almát szórtak elébe, s a menyasszony addig nem léphetett a szobába, míg anyósa háza elejét el nem söpörte. 16 Az újszülött névadása alkalmával, keresztelőkor is nagy lakomát tartottak. Míg az ebéd tartott, a keresztanya észrevétlenül elhagyta a szobát és egy cserépedényt nagy zajjal a szoba ajtajához vágott. Ezzel vélték elhárítani a gyermek némaságát és süketségét. Amikor a gyermek gagyogni kezdett, gyöngyszemekből készített kalárist tettek a kezére és ezzel védték a szemmelveréstől. Az első sétáitatás sem' ment ceremónia nélkül. Ilyenkor a gyereket először megfürdették, majd kifordított ingében megtörülték és így kifordítva újra ráadták. A rontástól óvták ezzel ;a gyereket. A gyógyítás legjobban ismert szere a füstölés volt, melyről »más helyütt emlékezünk meg bővebben. 17 £0
