Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

vélt területe volt a tájkép is. Szinte végigélte a XIX. századot és a kcr 'művészi irányainak forrongásától távoltartotta magát. A bécsi akadémián alakította ki stílusát és ezen az úton maradt mindvégig. A nagy (európai képtárakban a nagymesterek műveit másolva, tudása elmélyült, festői készsége csiszolódott. Választékos festői modora, szakmai megbízhatósága működését értékessé teszik számunkra is. . Legnagyobb népszerűségre az 1854-ben festett Árpád pajzsra emelte^ tése c. képé jutott. Igen érdekes Az egyházi átok kihirdetése Dózsa Györgyre és híveire c. képe is.Általában hiányzik minden erényük mellett is képeiből a drámai lendület és a szuggesztív erő. Tájképei is nélkülözik a meghitt, poétikus hangulatot. Ezért nem tartozik Kovács Mihály festészetünk legnagyobbjai közé, bár óriási technikai tudása ma is elvitathatatlan. 1867-ben. megismerkedett a madridi képtárban egy szép spanyol festőnővel, Castro de Petrával és feleségül vette. Ezután Pesten telepedett le és öregségét boldog házasságban töltötte. 1892. augusztus 3-án halt meg Budapesten. Holttestét Eger városa Budapestről Egerbe szállíttatta. Hagyatékát, 128 képet, özvegye az egri érseki líceum képtárának ajándékozta, s ezek ma a Dobó István Múzeum képtárának kincsei közé tarloznak.

8 Kovács Mihály oldalági leszármazottai, H. Kovács Jánosék és Létai Jánosék kegyelettel őrzik egyik alkotását, az édesapjáról 1849-ben festett portrét. A Három grácia c. képe is abádszalók rokonsága tulajdonában van.

9 Abádi Imre újságíró (1883—?) Abádi Imre 1883-ban született Tiszaabádon, az egykori izraelita népiskola épületében, hol apja, Dunajecz Jakab tanított. Kis sánta ember volt, mindig bottal járt. Két leánya is volt, Regina és Rózsa, a fiatalabbik tanárnő lett. Fia alacsony, ragyás, szőke gyerek volt; nagyszerűen tanult. Mivel apja epilepsziás volt, tanítás közben sokszor rosszul lett, ezért hamar nyugdíjazták. Fia elvitte innen szüleit: nem tudják, hogy mi lett velük.

10 Abádi Imre kereskedelmi és reáliskolai tanulmányokat végzett, közben a festőmesteriskolába is pályázott, de anyagi akadályok miatt a hírlapírói pályára lépett. A tanácsosné címmel 1904-ben Miskolcon novelláskötete jelent meg, melynek Reminescencia c. elbeszélésében — Gyermekkori emlékek címen alább közöljük —, költői hangot megütve, emlékezik gyermekkorára. (Az örökbefogadott c. elbeszélése valószínűleg családjuk romlását írja le.) 1910-ben jelent meg A csók koldusai c. kötete Budapesten, a Világosság (Népszava) Nyomdában. Novelláiban többször is feltűnnek a szülőföldi emlékek. A magányosan szenvedő nyomorék arra gondol, hogy „egyszer ilyenkor, évekkel ezelőtt, odahaza a falujában a kertek alatt barangolt és újra átélte ennek a sétának minden hangulatát." . (Asszony nélkül.) Ávrom, a falusi szatócsból városi handlévá züllött kis zsidó „a megbolondult Tiszára" emlékezik, amikor „a vad áradat mennydörgő robajjal zúdult a falura és a házak a tornyosodó víz erejétől úgy buktak halomra, mint a kártyavár.

11 A Népszava 1911. április 30-i számában jelent meg „Találkozás Jézussal — Részlet a Re^enaní-ból" című versfordítása, melyért az ügyészség Istengyalázás címén vádat emelt ellene. A verset tulajdonképpen Jehan 77