Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

tcsítette a szószéken a lelkészt is. Fiát Debrecenbe küldte tanulni, mert azt szerette volna, ha fia helyére lép. Itt azonban egyszer színielőadást látott a tehetséges fiatalember, és ez annyira elbűvölte, hogy azontúl minden idejét a színház körül töltötte. Addig-addig, nézegette, figyelte a színház életét, míg egy szép napon 1808-ban ő maga is beállott a debreceni színtársulathoz. Udvarhelyi Miklósnak pályája kezdetén nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie, azonban ő fáradhatatlanul tanult. Hamarosan olyan fokra emelkedett, hogy másokat is tudott tanítani. Tanította Kantomét,. Szentpéteryt, Juhász Júliát, kit 1812-ben feleségül vett. 1815-ben Lánggál együtt már társulatot vezet és elég bátor ahhoz, hogy vidéki társulatai a pesti Rondellában is felléptesse. Vidéki vándorlások mozgalmas évei) után 1827-ben három évre a kolozsvári színház igazgatója lett és megszervezte az első magyar operatársulatot, mellyel Festet is meglátogatta. Hosszas vidéki vándorlás következett megint, mely után 1835-ben a budai játékszínhez került, majd 1838-ban a Nemzeti Színház tagja lett. ötven éves színházi működését 1858. június 14-én ünnepelték meg a

1 Nemzeti Színházban. Mint nyugdíjas tag hosszas betegség után 1864. január 14-én halt meg Pesten.

5 Urvarhelyi Miklós a színházi világ legtiszteltebb tagjai közé tartozott. Csengő hangja, erőteljes, festői alakja sok szerepben meleg sikert hozott számára. Páratlan becsületessége pedig pályatársai becsülését és szeretetét szerezte meg neki. Hosszú pályafutása alatt látta meg a magyar' színészet gyermekkorát és tevékenyen vett részt megerősödésében, kifejlődésében. Az abádi rektor fia a magyar színészet egyik kiemelkedő történeti alakja ma is. Kovács Mihály festő (1818—1892) Kovács Mihály, a hírneves festőművész 1818. július 25-én született Tiszaabádon. Szülőháza jelenleg is áll a Mikszáth Kálmán utca 28. alatt.

6 Atyja Kovács Mihály, anyja Németh Mária urasági szolgálatban álltak. Nagyapja, Kovács János urasági gazda volt rajta, hogy unokáját taníttassák. A kisfiúban egy öreg családi biblia metszetei és a helybeli katolikus templom festményei keltették fel a művészi érdeklődést. 1829-ben Kunhegyesre ment latinul tanulni és már ekkor szorgalmasan festegetett. 1832-ben Tiszaabád földesura. Orczy László értesült a fiú tehetségéről és meghagyta, hogy az ő költségén tanítsák tovább. 1833-ban Pesten Landauer rajziskolájában tanult, majd Bécsbe a képzőművészeti akadémiára került. 1842-ben mellbeteg lett. Qrczy Olaszországba küldte, hogy gyógyuljon meg és amennyire tud, tanuljon. Ily módon Kovács Mihály 1848-ig Olaszországban élt, tanult, festett. 1848—49 telét Tarnaőrsön töltötte Orczyéknál. 1849 júliusában Egerbe rándult, hol megismerkedett Tarkányi Béla egri érseki titkárral, kivel életre szóló jóbarátságot kötött. Tarkányi ajánlására Egerben alkalmazást kapott és mentesült az anyagi gondoktól. Közben sokat utazott és rengeteg másolatot készített a külföldi képtárakban olasz, spanyol, németalföldi nagymesterek alkotásaiból. Az egri egyházmegye területén is számos oltárkép festésével bízták meg. így szülőfalujában 1871-ben készítette az Ülő Madonna a kis Jézussal és a Mater dolorosa című képeket,, melyek ma is a szalóki katolikus templom díszei.

7 Kovács Mihályt történeti festészetünk úttörői közé számítjuk, de ked76