Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

V. MŰVELŐDÉSI TÉNYEZŐK Napjainkban egy-egy kisebb település önálló életét az általános iskola létesítése jelzi. A művelődési szint lemérhető a házak építkezési módjából, az utak, terek, parkok, járdák állapotából, a táplálkozás és a ruházkodás sajátosságaiból, a vízellátás, a közvilágítás, a csatornázás fejlettségéből is. Ezek a tényezők egyúttal az anyagi kultúra fejlettségi fokát is jelzik — elsősorban inkább a gazdagságot mutatják, bár ez a kultúra intézményeinek is alapvető tényezője. Szorosabban véve művelődési tényezőknek tekintjük napjainkban az oktatási intézményeket, a továbbképzési lehetőségeket biztosító állami és társadalmi szerveket, a szórakozóhelyek, a könyvtár, a művelődési ház (múzeum) és a sport színvonalát, szervezettségét.

1 A középkorban Abádszalók egyetlen művelődési intézménye a templom volt. A pap nemcsak a túlvilággal való kapcsolatok közvetítője volt, hanem beleszólt az emberek anyagi természetű és legszemélyesebb ügyeibe is. Voltak olyan papok, akik igyekeztek a lehetőségekhez képest segíteni a népet, voltak azonban olyanok is, akik teljes mértékben az elnyomók, a földesurak szolgái és kiszolgálói voltak. Ily módon a lelkek feletti uralmat, a művelődés elől elzárt jobbágyok ügyes-bajos dolgaival való törődést az egyház sajátította ki.

2 A szabad idő felhasználásáról nem gondoskodtak intézményesen, szervezetten, hanem családi körben — esetleg ősi hagyományok felhasználásával — hangulatszerűen, ötletszerűen, a természet által megszabott lehetőségek között történt minden mulatság és minden szórakozás. A gyermekek régen is játszottak, a fiatalok jókedvükben régen is táncoltak, énekeltek, az öregek akkor is mesélgették emlékeiket, tanítgatták a fiatalabb nemzedéket az évszakok rendjének megfelelő módon, s a társas munkák közösségformáló erejéről sem szabad megfeledkeznünk. Éppen ezért a paraszti nép műveltsége szóhagyományos műveltség volt. Mivel nem jegyezték fel termékeit, a művelődési javak, a dalok, a táncok, a mesék, az ismeretek látszólag időtlenné váltak a fejlődés szakaszai elmosódtak és az elmaradottság nyomta reájuk bélyegét.

3 Az úri műveltség ellenben fejlődött és elvált ettől a paraszti, hagyományos műveltségtől, amely ily módon sok értékes ősi elemet őrzött meg a régmúltból kezdetleges funkciókban, s így ezek nagyon értékesek a tudományos vizsgálat számára. Másfelől azonban megrekedt, korszerűtlen műveltség volt, mert az uralkodó osztály nem gondoskodott fejlesztésérői, a fejlődésbe való bekapcsolásáról, és így gátolta meg a nép körében a haladó eszmék kibontakozását. Ha ezeknek a gondolatoknak a tükrében foglalkozunk az abádszalóki hiedelmekkel, babonákkal, mendemondákkal, egyrészt azon csodálkozunk, milyen primitív gondolkodásmódról tanúskodnak, másrészt azt tapasztaljuk, hogy szívesen elidőzget67