Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

nek velük, boncolgatják, méricskélik, hasonlítgatják. Alapot nyújtanak tehát arra, hogy megmagyarázzuk létüket, természetüket, hogy „tudomá­nyosan" foglalkozzunk velük. Ilyenféle beszélgetések biztosítják a ha­gyományok folytonosságát és beilleszkedését új életükbe. 4 Csethe Mihály kiváló abádi lelkész (1764—1792) emlékezéseiből tud­juk, hogy Abád lakosai 1567 körül már a helvéciai (református) vallás tételeit követték. Bizonyára azért, mert Abád ekkor a református val­lású, felvilágosult erdélyi fejedelmek birtokaihoz tartozott. A község tel­jes elpusztulásáig — 1646-ig — működött is az egyház, azonban tevé­kenységéről csak nyomok maradtak reánk. Az abádi református egyház anyakönyvei 1753-tól kezdve maradtak meg. 5 A földesúr és az abádi nép között levő viszony jellemzésére közzétesz­szük azt a folyamodványt, amelyet az abádiak az 1770-es évek elején a templomépítés engedélyezése ügyében írtak: Nagy Méltóságú Liber Báró Generális Főispány, nékünk Kegyelmes Földes Urunk! Minémő alávaló összeomláshoz közelítő, és szoros állapotban légyen itt nálunk az Oratórium, melyben eddig Istenünket tiszteltük; mivel kegyes szemeivel méltóztatott megtekinteni, friss emlékezetében lehet Nagyságodnak, úgy mint a melynek karói és oszlopai a régiség miatt annyira megrohadván, hogy sok helyeken a föld színén semmi épség nincsen bennök; tartunk attól, hogy egykor nyakunkba szakad és om­lott falai közzé temeti szegény fejünket; e mellett pedig oly szoros is, hogy tsupán tsak férfiáink is megtölthetnék, ha mindnyájan felgyüle­keznének. Melly minékünk veszedelmet, kisdedeinknek szomorú árva­ságot okozó történetnek és az Isteni tiszteletről sokszor kiszorulni kén­telenítetetteknek károk elkerülése végett gondolkodtunk azon, hogy más kemény matériából lejendő s tágasabb Oratóriumnak Kegyelmes engedelméért, a Felséges Udvarhoz alázatos instánciánkkal folyamod­junk. Ezen az okon Isten dicsőségére célozó szándékunkat legelőször is Nagyságodnak, mint kegyes Földes Urunknak Atyai szívére tenni és Patrociniumát (pártfogását) ezen dolgokban alázatosan instálni kíván­tuk. Kérvén lábaihoz borulva, hogy ez szükséges szándékunkat, mind a Felséges Udvar előtt kegyes votumával (szavával), mind annak ide­jén a Nemes Vármegyén hathatós interpositiójával (közbelépésével) elő­segélleni méltóztasson. Nagyságod örök dicsőségére fog ez szolgálni, még a késő maradék előtt is. ha amint szomszédságunkban a Nagy­ságod költségén épült, úgy e szegény Helységben is a Nagyságod ke­gyes Patrociniuma alatt tetszetesebb s alkalmasabb Oratórium fog épülni. Mi is pedig a Nagyságod hosszú és szerencsés életéért. Méltó­ságos Űri Házának boldog virágzásáért a mint tartozunk Istenünk előtt esedezni el nem mulasztjuk és magunkat kegyelmességében ajánl­ván vagyunk alázatosan Méltóságos L. B. Generális Fő Ispány Kegyelmes Földes Urunk Nagyságodnak Legkisebb s igen engedelmes Jobbágyi a T. Abádi Reformáta Ekklésiának tagjai közönségesen. 6 Az alázatos hangú kérelem minden magyarázatnál ékesebben mutatja, hogy a jobbágyoknak minden alkalommal félre nem érthetően ki kellett 68

Next

/
Thumbnails
Contents