Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

irint Tiszaahächan 4 iház, 8 kunyhó és 5 verem volt. A falu határát az új betelepülők szahad foglalással vették birtokba. A nehezen szántható, Vizállásos gyep ieltöréséhez 6—8 ökröt kellett az eke elé fogni. Azokat ja jobbágyokat, akiknek legalább 6 ökre volt, egész ekéseknek hívták, ha 2—4 ökre volt és más hasonló jobbággyal kellett társulnia, cimborás jobbágynak, azokat pedig, akiknek, igás állata nem volt, s földjeiket más jobbágy szántatta ie! Jkézi napszám ellenében, gyalog jobbágyoknak nevezték. Az 1728. évi kimutatás szerint Tiszaabádon 1 egész ekés, 8 cimborás, 15 gyalog jobbágy és 8 földnélküli zsellér volt, Tiszaszalókon pedig 12 cimborás, 5 gyalog jobbágy és 4 földnélküli zsellér. A szabadfoglalás kb. 1730-ig tartott, ekkor áttértek az újruosztásos földközösségve. Hrre a népesség megszaporodása indította a letelepülőket. A község képviselői parcellákra (osztották a határt, hogy minden jogosultnak jusson föld, és nyílhúzás (sorsolás) döntötte el, hogy ki melyik parcellát kapja művelésre^

88 1740-ben Szalókra 44 német szalad költözött, kiket Orczy István München környékéről telepített ide. A németek katolikusok voltak, és így velük szemben a református magyar lakosság kissebbségbe jutott. 1740-ben a Pap család elköltözött Abádról, és birtokai az Orczy családé lettek. 1755-ben pedig a Patkó család adta el birtokrészét Roffi Borbély Mihálv özvegyének. Ily módon Abádon két földesúr maradt meg: az Orczy és a Roffi Borbély »család.

90 1767-ben adta ki Mária Terézia királynő úrbéri rendeletét, amely pontosan meghatározta a jobbágytelek belső és külső tartozékait, s ezekkel arányosan írta elő a földesúrnak fizetendő pénzbeli, terménybeli és robotszolgáltatásokat. A belső egész telek mindenütt egyformán egy kis hold (1200 öl) terület volt, a külső tartozékok (szántó, rét, stb.) a helyi viszonyokhoz, a földek fekvéséhez és minőségéhez képest megyékként és községenként különböző kiterjedésűek voltak (26—32 kishold). Az 1770. évi úrbéri összeírás szerint Tiszaabád földesurai az Orczy, Borbély, Magyary, •Tármi családok, Tiszaszalóké az Orczy, Radics és Für családok voltakTiszaabádon 58 telkes jobbágy és 83 zsellér, Tiszaszalókon 54 telkes jobbágy és 32 zsellér lakott!

91 1772-ben a jelenlegi római katolikus templom Orczy Lőrinc földesúr költségén épült fel.

92 A földesúri családok társadalmi életét az egész környéken az Orczy család és az előkelő kapcsolatokkal rendelkező Roffi Borbély család irányította. Bohém, könnyelmű, mulatós életet élt az úri fiatalság.

95 Lavotta János 1791—1793 között báró Orczy Lászlónál működött, mint írnok és muzsikus: hegedülni tanította a mágnás ivadékokat.

96 Ekkoriban éhinséges idők jártak errefelé. Az 1770. évi úrbérrendezést megelőző adatfelvétel során Tiszaabádon az egy jobbágyra eső szántóföld 8, Tiszaszalókon 10 kishold volt.

100 Tiszaabádon „a szántóföldek házhelyekre osztva nem voltak, hanem járómarhákra", ezért a jobbágyok maguk sem tudták, hogy „egyházhely után mennyi földünk és rétünk vagyon."

101 Tiszaszalókon is az volt a helyzet, hogy „a szántóföldek csak járómarhákra felosztva lévén, egész házhely után nem mondhatjuk meg, kinek mennyi földje s rétje vagyon."

102 A jobbägyföld birtoklásának ez a rendszere újraosztásos földközösség. A szántóterület szűk volta ezekben a földközösségekben élő falvakban azt mutatja, hogy a parasztság nem igyekezett nagyobb területet bekapcsolni a termelésbe, mint amennyire szűkös megélhetéséhez szüksége volt. Szeleezky Märton földesúr 1731-ben a következőket írja 55