Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

jobbágyairól „Pénzt semmiből sem kaphatnak, magam sem tudom, honnan élhetnek. Szántáson nem kapnak, szőllejek nincsen, juhot" nem tartanak, kibül bárány esnék, csak a halbul élhetetlenül tengődnek."

103

' A földesúr szerette volna, ha jobbágyai többet termelnek, hogy több« dézsmát szedhessen, azonban még nem szilárdultak meg annyira a közállapotok, hogy a jobbágy piacra mert volna termelni. Mindenki csak. éppen annyit termelt, amennyi éppen kellett, hogy ne zaklassa senkit Ezért aztán a földesurak megkezdték a saját kizárólagos rendelkezésükalá tartozó majorsági táblaföldek kialakítását, és fokozatosan kezdték kivonni a faluközösség rendelkezése alól a határ legjobb minőségű dűlőit. Az 1730-as években még itt sincsen szemtermelő, hanem legfeljebb* állattartó, legeltető majorgazdaság. A jobbágyok a földközösség rendszerében évenként szabadon döntenek arról, hogy mennyi, földet vállalnak. Ha az adóval, robottal terhelt silány földek nem kecsegtetik jó terméssel,, kevesebbet vállár belőlük. így a földesurat az a veszély fenyegeti, hogy elesik az utánuk járó szolgáltatástól. Ezért megszünteti a földközösséget és a jobbágy nyakába varrja a rossz földeket.

104 1786-ban II. József császár Heppe birodalmi mérnökkel a Mirhó-ér partjain 613 öl hosszúságban gátat építtetett, melynek fele a szalóki, fele a taskonyi határba nyúlt. A Mirhó-ér választó vonal volt, mely Szalókot. Taskonytól és Kunhegyestől elválasztotta.

101

' Jóval később, 1846-ban indultak meg Széchenyi István irányítása mellett a Tisza szabályozási munkálatai. Abádszalóknál is történt egy nagyobb átvágás, melynek következménye volt, hogy a két község mintegy 3 km-re került a főágtól, ami a községek gyér forgalmát még jobban csökkentette. A szabályozás alkalmával az 1716-ban épített szalóki híd is megszűnt.

106 A folyó szabályozása előtt a Tisza gyakran kiöntött és sok kárt okozott. Kárpótlás gyanánt adott nádat, gyékényt, fát, szénát, madarat, halat, madártojást: ezzel biztosította az ittélő nép önellátását. Szalók, Taskony,. Roff és Tiszabő határában az ún. Nagyhevesi Társulat kezdte meg a szabályozási munkálatokat.

107 Közben az 1848. évi IX. törvénycikk kimondta az úrbéri szolgálatok

r a dézsma és a pénzbeli fizetések megszüntetését, az 1848. évi XI. törvénycikk pedig megszüntette a földesúri hatóságot

108 Vadász Pál kutatásai szerint az ősiség megszüntetésekor Abadfalu 3

/

4 része az Orczy, y

4 része a Borbély családé volt. A derzsi ún. kisebb Tornaj-pusztát a Borbély család, a szalóki nagyobb Tomaj-pusztát báró Orczy és gróf Szapáry birta. Birtokos nemesek voltak még az Aszalay, Büdy, Baltik, Repeczky és Pap családok. Abadfalu kurtanemes családai voltak: Besnyő (1724), (1746), Károlyi (1724), Koncz (1749), Magyar (1724), Mózsik (1724), Nagy Borsos (1801), Dobóczky, Dobos (1824), Horváth (1733), Izold (1762),' Karla (1752), Parázsó (1764), Póka alias Sáffár, Kovács, Molnár (1749), Sebők (1724), Szivák, Udvarhelyi (1826), Veress (1766). — A nevek utáni évszámok a családi bizonyságlevelek kiadásának az időpontját jelzik.

110 1848-ban az országgyűlési képviselőválasztás alkalmával az abádi kerületben Pesthy Andrást választották meg.

1,,: 1848 augusztusában a Heves megyei nemzetőrökkel együtt az abádiak és a szalókiak is részt vettek a Bácskában Szenttamás ostromában."

z A honvédség megszervezése után a 26. honvéd zászlóaljhoz voltak beosztva a hevesi honvédekkel. Résztvettek 1849 március—április—május havában azokban a fényes győzelmekben, melyek következményeként az osztrák ármádia a Közép-Tiszai vonalától az osztrák határig húzódott vissza.

113 56