Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

1566-ban a törökök elfoglalták Gyula várát és Szigetvárt. Török—tatár seregek árasztották el a Tiszántúlt és végigpusztították. Tulajdonképpen ettől kezdve volt a Tiszántúl hódoltsági terület, melyet a törökök katonai alapon szerveztek meg. A meghódított területeket pasalikokra, ezeket szandzsákokra, a szandzsákokat náhiékra osztották. A pasalik élén a pasa, a szandzsák élén a bég, a náhiék élén a kádi állt. A hódolt terület földbirtokai részben a török kincstár kezébe kerültek, részben hűbérbirtokként fizetés fejében a rajta levő falvakkal és jobbágy lakóival együtt az arra érdemes katonáknak és főtisztviselőknek adományozták. Abád, Szalók és Tomaj a szolnoki szandzsákhoz és a szentmiklósi (Törökszentmiklós) náhiéhoz tartozott.

6

5 A török elől elmenekült nemesi vármegye jelképesen továbbfolytatta a közigazgatást, a jobbágy nép tovább is adózott a magyar államnak *s volt földesurának. Már az 1548. évi XXIV. te. kimondja, hogy a hódoltsági területen élő jobbágyok féladót fizetnek. Az adókivetés alapja 1598-ig a telek, 1598—1607 között a ház, 1608-tól a porta lett. E porták után a befolyt adót I. Ferdinánd királynak még 1547-ben kiadott rendelete értelmében az egri vár kiadásainak fedezésére fordították.

66 Az 1552. évi adókivetés portáinak számából kitűnik, hogy ekkor még általában elég népesek voltak a tiszamelléki községek. Porta alatt kezdetben egy egésztelkes jobbágyházat értettek, de az 1609. évi LXII. te. egy portának 4 jobbágyházat, vagy 12 zsellérházat vett. Az 1647. évi XXXVI. te. pedig egy portára 4 olyan jobbágyot számított, akinek 6 ökre, vagy 4 ekéje van, vagy 8 olyan jobbágyot, akinek 2—2 ökre van, vagy 12 zsellért, akik igával nem bírtak. A jobbágyok a régi törvény szerint papi tizedet is fizettek. E tizedek Heves, Külső-Szolnok, Pest, Solt, Nógrád és Csongrád megyékben az egri kincstár kezelése alá kerültek. A kishevesi kerületben még méztized is volt.

67 Az 1571. évi szolnoki török defter szerint Apád (Abád) falunak megvolt még a temploma és 27 háza. Fej adót fizetett Ács Ferenc, Ács Péter, Bíró Ferenc, Dómján Pál, Encsi Benedek, Fagyas János, György Kovács, Kun Benedek, Nagy Ferenc, Nagy Máté, Oláh Benedek, Oláh György, Oláh János, Pál Ambrus, Peti Gáspár, Rogyás Bertalan, Sákai László, Sasad György, Sütő János, Szántó Benedek^ Szenté Bálint, Sziki Mihál, Szili János, Tarkács Gergel, Tót Demeter, Tót Lukács és Varga András.

68 Szalóknak is megvolt még a temploma és 19 háza. Fej adót fizettek Bali György, Balok Dienös, Bóna András, Boris Antal, Boris Balázs, Buga Dienös, Csut Tamás, Deák Benedek, Koma László, Kun János, Kun Tót László, Nemes Benedek, Nemes Bertalan, Ozsvát István, Sipos Demetör, Sós Pál, Szabó Imre, Szólád János és Szólád László.

69 Ha a házak számát — figyelembe véve a jobbágy lakosság akkori körülményeit — hattal szorozzuk be, Abád lakosainak számát 162-re, Szalókét 114-re tehetjük. A nevek mind magyar nevek, főként foglalkozást és nemzetiségeket jelölnek — magyar nyelven —, úgyhogy bizonyossággal állíthatjuk, hogy mindkét község népe ekkor sem besenyő, sem kun, sem más, hanem magyar volt. A Kun, Tót és Oláh nevek azt mutatják, hogy a magyar családok között ilyen nemzetiségből eredő, elmagyarosodott családok is éltek, de éltek elszegényedett kisnemesek is, mint a Nemes családnév mutatja.

70 A kishevesi kerület 1576. évi bárányregestroma szerint Abádon 17 jobbágylakosra a tizedelés alá összeíratott 276 bárány, Szalókon 12 jobbágylakosra 166 bárány, Tomaj on 16 jobbágylakosra 530 bárány. Szalókon 52