Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)
a 12 jobbágylakoson kívül 3 zsellér is felvétetett a bárányregestromba, <Je a zsellérek, akiknek nem volt mit adni természetben, keresztény pénzt fizettek. A magyar úrbéri illetékek összeírásánál a török hódoltsági területeken feljegyezték a török földesúri szolgáltatásokat (földesúri cenzust, császárpénzt, szablyapénzt, terménytizedet, állattizedet, túrót, mézet, és egyéb ajándékokat). 1582-ben a kishevesi Losonczy birtokok — nevezetesen Abád 10 portával, Tomaj 10,5 portával és Bánhalom 6,5 portával Ungnád Kristóf egri várnagy és Varday Mihály nevén álltak. Ungnád Kristóf egri várnagy Losonczy István leányának, Losonczy Annának férje volt, Varday Mihály pedig Dobó Krisztinának, Dobó István egri hős leányának az első férje volt. Varday Mihályra a birtok királyi adomány útján jutott. Losonczy István még Temesvár ostroma idején, 1552-ben két leányát, Annát és Fruzsinát királyi engedéllyel fiúsíttatta, hogy birtokai után fiúrészt örököljenek. Ennek következtében Losonczy Anna a Losonczy birtokok egyrészének — köztük Abádnak, Tomajnak, Bánhalmának is — földesúrnője lett. Leánykorában, amikor Egerben tartózkodott, ismerkedett meg az ifjú Balassa Bálinttal, aki az egri végvárban, mint apród katonai szolgálatot teljesített. Beleszeretett Losonczy Annába, és szerelmes verseket írt hozzá. Abád egykori úrnője így került bele az irodalomba, mert az ún. Júlia-dalok róla-hozzá szólnak. 72 A nyomasztó adók, a hadak dúlásai és a szabad csapatok fosztogatásai arra késztették a földesurakat és a nép egy részét, hogy biztonságosabb helyre meneküljenek. Ezért aztán a török hódoltság alatt élő területek elnéptelenedtek. Az 1647. évi portaösszeírásban Abád 3 / 4 , Szalók 1, Tomaj 1 portával szerepel. Az 1675. évi összeírásban Abád y 2 , Szalók y 4 , Tomaj 1 portával szerepel — Tomajnál e megjegyzéssel: „totaliter combusta" (egészen felégetve). Az 1686. évi összeírásban Abád V 2 , Szalók y 4 , Tomaj 1 portával szerepel. Az 1693. évi birtokösszeírásban Abád, Tomaj és Sarud földesuraként Pap Samut jegyezték fel. 73 A hódoltság alatt élő népeket nemcsak a törökök sanyargatták, hanem a végvárak portyázó csapatai, török martalócok, az országba gyakran be-betörő moldvai és krími tatárok, rablók és szabad hajdúk is. Ezen az áldatlan állapoton sem a magyar, sem a török hatóságok nem tudtak segíteni. A jobbágynép magára maradt, és önvédelemre kényszerült. Községenként megszervezték a rendőrséget, a szomszéd községekkel a hírszolgálatot és az együttműködést. Nagyobb támadás esetére megalakították a vármegye parasztnépének felkelését. Ezt az önvédelmi intézményt nevezték parasztvármegyének, melyet 1653-tól kezdve a nemesi vármegye és a török hatóságok is elismertek. A parasztvármegye később községi rendőrséggé alakult át. 7 ' 5 1685-ben Heister császári tábornok a törököktől visszafoglalta Szolnok várát. A törökök Tiszántúlra menekültek. 1697-ben a tatárok Karcagújszállást feldúlták, sok embert elraboltak, és sok marhát elhajtottak. Abád és Szalók lakosai e hír hallatára elbujdostak, és csak pár esztendő múlva — amikor az 1699. évi karlócai békekötés a török háborúnak véget vetett — tértek vissza. Tomaj teljesen elnéptelenedett. Határának egy részét — mint pusztát — Szalókhoz, másik részét Tiszaderzshez csatolták. 75 A török kíméletlensége folytán alig maradt a környéken falu, ép ház, lakosság. A házakat felégették, a lakosok egyrészét megölték, más részét elhajtották. Az enyészet elvégezte a többit: a falakat verte az eső, hordta 53
