Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

A XV. század második felében a jobbágy falvak telkeinek fele üresen állt: Az előző századokban hatalmas járványok ritkították meg a lakosságot, ekkor pedig a mezővárosokba való költözés. A mezővárosok jobbágysága egy összegben megválthatta szolgáltatásait, és némi autonómiát is élvezett. A földesurak a jobbágyok mezővárosokba való özönlésének megakadályozására 1492-ben és 1498-ban törvénnyel köteleztek minden jobbágyot kilenced és tized szolgáltatásra, és e tartozást a mezővárosok jobbágysága sem válthatta meg átalányösszeggel. A jobbágyok szabad költözködését pedig úgy korlátozták, hogy annak egyéni elbírálását a szolgabírókra bízták, ami gyakorlatilag tilalmat jelentett. Az 1514. évi Dózsa-parasztforradalom után a szabad költözködés jogát egész egyszerűen megszüntették.

59 Ezek a viharos események Abádszalókon sem futottak át nyomtalanul, azonban dokumentumok, emlékek nem maradtak róluk. 1526-tól 1540-ig a Tiszántúl Szapolyai János király uralma alatt állt.

60 János király 1527-ben Budára országgyűlést hívott össze, melyen Heves megye egyik követe Szalóky Zsigmond volt.

61 János király ekkor konfiskálta a Ferdinánd pártján álló Losonczy Antalnak Abád, Tomaj, Bánhalma nevű birtokait és Keneresy Mihály nevű hívének adományozta.

62 1540-től 1552-ig a Tiszántúl János király kiskorú fia, János Zsigmond gyámjának, Martinuzzi Györgynek kormányzása alatt állt, majd 1552-ben Heves megye a kishevesi résszel, melyhez Abád, Szalók és Tomaj is tartozott, I. Ferdinánd király alá került. Az 1552. évi összeírásban Abád 24, Szalók 11 és Tomaj 10 portával szerepel. Ebből 16 porta Országh Kristóf birtokában volt, kinek gyámja Losonczy István, Temesvár hős védője volt.

6:l A nagy idők tehát az Aba nemzetség leszármazottainak hatalmát nem tudták megszüntetni területünkön. Az események laza szövevényéből arra következtethetünk, hogy a magyarság betelepedése óta Abádszalók területéről a népesség nem vándorolt el. A gyakran váltakozó földesurak tulajdonképpen családi viszályok, osztozkodások eredményeként változtak, de a terület mindvégig az Aba nemhez tartozó családok kezén maradt. A vagyonelkobzások következtében más kézre kerülő birtokrészek összeházasodás útján újra visszakerültek a nemzetség kezébe. A föld népéről, életéről sok középkori eredetű helyi színt összeszedni nem tudunk. A jobbágynép élete sanyarú volt, és ekkor is úgy hullámzott, mint a végeláthatatlan óceán, melynek: felszínén az uralkodó réteg élete a napfényben megcsillanó fodros habok játékához hasonlítható. Ezekből a csillanásokból érezhetjük meg a mélységek hatalmát is. Abádszalók a török hódoltság idején Abádszalók a török uralom idején a hódoltsági területen feküdt. Lakosai nyilván ottmaradtak, hiszen jószággal, háznéppel együtt más területre nem szökhettek. Más községekhez hasonlóan embertelen szenvedések árán tettek eleget a török szeszélyes kívánságainak. Ma már nem tudhatjuk pontosan, hogyan végzett a török a faluval. Valószínűleg alkalmanként elhurcolták a lakósokat különféle munkákra: eleinte hol hajóhúzásra, hol fuvarozásra, hol várépítésre hordták el őket. A szegény jobbágyoknak kellett a török hadsereg tisztjeit élelmezni, fuvarozni, podgyászaikat hordozni. Élelmiszereket, lőszert, ostromszereket kellett a hadsereg Htán szállítani,

05 51