Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

melynek tenyeréből (a nyílás előtt levő deszkalapbél); egy kisebb kúp* nyúlt be. Ennek csúcsán keresztül a halak be tudtak mennie de ki nem. A tőkés halászok csónakról halásztak egész bonéval,, széles hálóval,, mellyel a vizet széltében elfogták. (A csúcsra végződő negyedrész bonékisebbfajta háló volt.) A rudas hálót kaparónak nevezték. A puttyogtató szarvalakú fakészülék volt, mely belül üres volt; a hálóhoz erősítették,, és a halászcsónak haladtában puttyogtatott vele. A csónak repedéseit; tszkábáxal, a repedés két oldalát összefogó legörJoített. vassaL eszkábálták, foldozták meg.

97 4«