Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

sszágszerte .ismertté vált, ha nem is lett olyan híres, mint a halasi csipke, melynek formakincsét jelentős mértékben használták felé Itt is elsősorban helyi hagyományokból, helyi mintákból, régi darabok nyomán terveztek. Arra törekednek manapság, hogy minél gazdagabbak, tetszetősebbek legyenek a ^kezdetben egészen egyszerű, majdnem primitív :tninták.

85 A csipkeverési munka helyi irányítását 1943-ban Kontra Júlia vette át. Kiváló művészi érzékkel biró tervező és ügyes szervező: valóságos népművész. Bár művészeti képzettsége nincsen, a motívumokat maga variálja régi és új darabok, s a szövetkezet igényei alapján. Igen sok i abádszalóki nőt tanított meg a csipkekészítésre. Régebben tanfolyamokat is tartott, ma már nagyon sokan értenek a csipkeveréshez a faluban, és ezek megtanítják a .fiatalabbakat. Az iskolában csipkeverő szakkört is vezetett, és a gyerekek nagyon örültek az érdekes tantárgynak.

86 A második világháború átmenetileg szüneteltette a csipkeverést, és. •1947-ben Kontra Júlia (ma Pusztai Jánosné) újjászervezte a munkát. 1950-től 1955-ig a RÖLTEXnek dolgoztak, 1955 óta a budapesti Háziipari ."Export Szövetkezet foglalkoztatja a község csipkeverőit. Idősebb parasztasszonyok, akik fizikai munkát a gazdaságban már nem tudnak végezni, egész éven át dolgoznak, a fiatalabbak főként a 2—3 hosszú téli hónapban. Van idő, amikor 3—400 nő is dolgozik a szövetkezet részére. A legnagyobb Összeg, amit havonta termeinek, 10—15 000 forint, de nyáron meg sem közelítik ezt az összeget. A csipkeverők díjazása a készítendő -munkadarab nagyságától és munkaigényétől függ: pénzben kb. 15 Ft-tól 150 Ft-ig terjedhet. Általában a háztartási kiadások nagyobb részét fedezi ;a csipkeveressél keresett pénz.

87 Itt-ott láthatók a lakásokban kézzel faragott képkeretek pásztormotí•vumokkal, amik arra mutatnak, hogy a faragásos díszítőművészet itt sem volt ismeretlen jelenség- Ma is el-elfarag egy-egy szép darabot a 60 éves Pataki Antal nagy kézügyességgel, leginkább magának, vagy ajándékba : rokonoknak, ismerősöknek. Hatéves korától kezdve állandóan farag, ha ráér; senki sem tanította, csak maga próbálkozott a látott motívumok felhasználásával. Leginkább dobozokat, vadászszékeket, dombormüveket farag, de szobrokkal is sikeresen próbálkozott. Legsikerültebb egy öreg juhászt ábrázoló szobra. Munkáit legnagyobbrészt festi és lakkozza. ; Művészete eléggé elszigetelt, kissé modoros.

88 A Tisza szabályozása előtt a piac a Tisza-parton volt. A parton állott egy nagy ház, volt abban minden: kocsma és különféle üzletek, műhelyek. Akkor még nagyon sok iparos volt a faluban, legalább kétszáz különféle mesterember működött. „Szép iparosság virágzott itt" — mondja Csortos Mihály 66 éves szabómester. A Tiszán óriási szálfák úsztak le föntről idáig, és itt óriási fűrésztelep dolgozta fel, mely rengeteg embert foglalkoztatott. A finom deszkát lovaskocsik szállították szét az egész környékre. Híresek voltak a szalóki ácsok, bognárok és kerékgyártók; még Budapestről is jöttek kocsit, hintót csináltatni. Hajdú János volt a leghíresebb kerékgyártó, Krivant nevű volt a kocsifényező. A piaci nap a hétfő volt: ilyenkor a mesteremberek nem dolgoztak, mert mind-, nyájan a piacon voltak. Árultak készítményeiket, és mulatoztak. Ezért tartották az iparosok a hétfőt kaskás ünnepnek. Egész Kunhegyes, Kisújszállás, Túrkeve megfordult a szalóki piacon.

8!J Amint a Tiszát szabályozták, az átvágás 6 km-re vitte a falutól a Tiszát, ;a nagy folyót: megszűnt a vízi út jelentősége a falu számára. Szalók ipari 39