Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Az adatok mutatják, hogy az 1—5 kh-ig terjedő kisbirtokok száma a legnagyobb, ugyanakkor az elfoglalt föld területe csupán 2495 kh, ami az összterület 12,3%-a. Számban ugyan kevesebb az 5—50 kh-ig terjedő Mrtok, de már többet — az összterülethez viszonyítva — 20%-ot foglal el.

61 Az 1000—3000 kh-ig terjedő birtok vezet az összterülethez mért ;24,7%-ával. A többi birtokkategória %-os aránya a község határához képest 100—500 kh-ig 14,5%, 500—1000 kh-ig 6%, 50—100 kh-ig 4,5%, 3000 kh-on felül 15,5%.

G2 A birtokmegoszlásban döntő változást a felszabadulás hozott. A községben mintegy 10 000 kh földet osztottak ki.

63 A szétosztás irányelve az volt, hogy a lehetőséghez képest mindenki földhöz jusson, ezért főleg 1—5 kh-ig terjedt a kiosztott föld nagysága. ^ 1948-ban megindult a termelőszövetkezetek szervezése, amely megszüntette a földbirtokok elaprózottságát. 1956-ban a szocialista szektor már •az összterület 51,9%-ával rendelkezett, míg az egyéni gazdaságok 41,1%xa csökkentek. 1958-ban a következőképpen alakult a gazdaságok száma: 1 kh alatt 1477, 1—5 kh-ig 1689, 5—10 kh-ig 583, 10—15 kh-ig 123, 15—20 kh-ig 35 és 20—25 kh-ig 8 gazdaságot találtunk.

64 A gazdaságok számából kitűnik a földreform jellege: az 1—5 kh-ig terjedő földbirtokok számaránya magasabb a többi birtokkategóriákénál. 1958-ban a szocialista szektor végérvényesen győzedelmeskedett: a falu -szocialista község lett. A község legnagyobb, 2405 kh-on gazdálkodó Lenin Termelőszövetkezete 1958. szeptember 14-én a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést kapta. Elmondhatjuk, hogy a birtokmegoszlás problémája ma már teljesen megoldódott. Termesztett növényfajták Az 1945 előtti állapotokról igen kevés forrásmunka áll rendelkezésünkre, mert a község levéltárának anyaga a háborús évek alatt elpusztult. Ezért főként szóbeli közlések alapján alkothatunk fogalmat az 1945 előtti időkről. A mezőgazdálkodás csupán a XIX. század második felében bontakozott ki, mert a határ területének nagyobb része vizenyős, mocsaras terület volt. Természetesen a kor embere is megtalálta a maga foglalkozását: halászattal, pákászattal, nádvágással foglalkozott.

65 A Tisza már az ókorban híres volt halbőségéről, de a kiöntési területek is gazdag halállománnyal rendelkeztek. A halbőség oly nagy volt, hogy a kisebb halakat sertéshízlalásra használták fel, a földművelés inkább mellékfoglalkozásinak számított.

66 Döntő fordulat a Tisza szabályozása után következett be. Eltűnt a hatalmas vízi világ, és kibontakozott a határ mai képe. Előtérbe nyomult a földművelés, és a felszántott földeken megindult a mezőgazdasági növények nagyobb arányú termesztése. Már a XIX. század közepén jelentős búzatermelés folyt ezen a területen, azonban árpát, zabot és kukoricát is vetettek. A rozs és a burgonya vetésterülete kevés volt.

67 A szabályozás után voltak a határnak olyan részei is, amelyek trágyázás nélkül is gazdag termést adtak. Korábban a dohány és a kender termesztése is jelentősebb volt a mainál. Az évenként termelt dohánymennyiség felől tájékoztatást nyújt az 1849-ben, 1850-ben és 1851-ben készült kimutatás, mély szerint ezekben az években 180, 100 és 800 mázsa volt a község dohánytermése. A termelés növekedését a magas beváltási ár .okozta.

68 33