Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Abádszalók felépülése, faluképe, régészeti leletei Tiszafüreden és a vele szomszédos, vagy közeli községek határában az Alföld áradmányi síkján szórványosan több halom emelkedik, rendszertelen elhelyezkedéssel. Ezeknek a halmoknak a mélyéből idők folyamán olyan emlékek kerültek elő, amelyek arra mutatnak, hogy ezek a halmok igen korai, őskori emberi telephelyek lehettek. Ilyen halmoknak látszanak Abádszalók határában a Lovászhát, Vermeshát és az Apasír nevű emelkedések.

2 1952-ben silógödörásásnál B. Tóth János egy kis füles urnát ásott ki az Apasír dombjából. 1956 tavaszán a Kőkeresztnél egy fa kidőlt, és egy csontváz került elő. Lábánál egy cserépedény volt. Szabó János az iskola tanulóival a leletek alapján kutatott a környéken és egy lyukas koponyájú csontváz is került elő. (Ma is megvan az iskola honismereti gyűjteményében.) Három méternyi területen ástak, és négy különböző korú hamurétegben cserépedények darabjai, női haj, fémszállal átszőtt övdarabok, fülbevaló gyöngyök kerültek elő. Ezek azonban hozzáértők becslése szerint legfeljebb 2—300 éves leletek voltak, kb. a község újratelepülése körüli időkből. Nagyrészük megsemmisült, mert az a hír terjedt el a faluban, hogy kincseket leltek, és a cigányok egyik éjjel feltúrták a kiásott gödröket és környéküket, hogy elvigyék.

3 A kincsmondák mindig izgatták a régészeti leletekkel kapcsolatban az egyszerű emberek képzeletét. A Kőkeresztnél Szabó János dédnagyapja gyermekkorában több gyermekkel együtt egy nagy cserépurnát talált tele aranypénzzel. A gyerekek megosztoztak az aranypénzeken, és értékesítették az aranyakat. Szabó János elődei mintegy tíz hold földet vettek az aranyak árán, és ez a kincs vetette meg a családi vagyon alapját. A Királyhalom tetején 5—6 évvel ezelőtt egy hatalmas eperfa volt. Egyszercsak elsüllyedt a földben úgy, hogy csak a hegye látszott ki a gödörből. A régiek úgy mondták, hogy egy ideig ott volt eltemetve Aba Sámuel magyar király, azért lett Királyhalom a domb neve. Mesélték, hogy a debreceni nagyvásárban egy öregember meg akarta venni egy abádi embertől a Királyhalmot azért, hogy ásson a kincs után. Állítólag különös körülmények között — anélkül, hogy ismerős lett volna errefelé — tudta meg, hogy a halom belsejében van egy királyi kincseskamra, melynek titka az illető király halála után elfelejtődött. A Paphalomról is szokták mondani, hogy ott van Aba Sámuel ideiglenes sírja.

4 A mendemondáktól függetlenül találtak azonban szórványosan olyan leleteket a földben, amelyek bizonyítják, hogy Abádszalók területe az ősközösség óta lakott hely volt. A Vermesháton, az Apasír szomszédságában levő homokbányában igen sok régen betemetett körte alakú verem volt mindig található mintegy 100—150 év óta állandóan, amelynek elszenesedett hulladékanyagában neolitkori cserépedénytöredéket is találtunk.

5 Akárhogyan kerültek ezekbe az elszenesedett hulladékokba ezek a neolitkori töredékek, azt bizonyítják, hogy a hátakon már a neolitkorban emberek éltek, s valószínűleg a mocsaras vidéknek megfelelő kezdetleges földművelés folyt.

6 A szkítakorból is maradt fenn emlék Abádszalókon. 1939 körül a katolikus temetőben egy korongolt szkítakori fülesbögre került elő, mely a debreceni Déri Múzeumban van, mint özv. Magyar Ignácné ajándéka.

7 Időszámításunk kezdetén, az I. században a Tisza mellékén szarmatajazigok éltek, mint az Tacitus és Plinius római történetírók munkáiból kitűnik. A jazigok nomadizáltak, vagyis vándorló-mozgó életmódot foly.20