Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

III. GAZDASÁGI TÉNYEZŐK A természetes táj majd minden eleme, természeti tényezője rányomja bélyegét az ott kialakult kultúra jellegére. Az ásványi anyagok elterjedése mögött — mint mozgatóerő — a földkéreg szerkezete és kőzetösszetétele rejtőzik, a növények és állatok elterjedése mögött az éghajlat hatását is tapasztalhatjuk. Az éghajlat változásainak sok közvetett és közvetlen hatása van napjainkban is, amelyek a gazdálkodás jelenségeiben döntően érvényesülnek, akár a termelt növények sorozatát, akár azok termelési módját nézzük. Ezeket azonban nem mérjük, nem mérhetjük le olyan pontosan, mint a föld felülete által elősegített anyagcserét, melyet az ember szükségleteihez való alkalmazkodásra a munkával kényszerítünk. A természeti erők megzabolázása a történelem hajnalán rendkívül lassan haladt előre a fölötte kezdetleges szerszámokkal, amelyeknek használata is segített formálni az embert. A munka során szerzett tapasztalatok alakították ki tudatát — bár bőven alakultak ki hamis képzetei is a világról, melyeknek hatása ma sem szűnt meg teljesen. Döntő módon azonban az emberi tudat a haladás, az okszerűség, a gazdálkodás egyik alapja. Mind az ősember, mind a modern ember, mind az egyén, mind a társadalom élete: állandó harc a természettel. Az embernek szüksége van táplálékra, ruhára, lakásra: el kell vennie, el kell sajátítania az őt körülvevő világtól, a természettől az élete fenntartásához szükséges anyagokat. Az ősember mindennapi életének alapja volt az a körülmény, hogy elfogyasztotta és felhasználta a természetben meglevő anyagokat táplálkozási és védelmi szükségleteinek kielégítésére. Ezeknek az anyagoknak a felhasználása energiafelesleget is termelt, melynek segítségével táplálkozási szükségleteinek kielégítése után is működtetni tudta a szerszámok használatához szükséges szerveit. A szerszámok alkalmazása tette lehetővé az élet fenntartásához és védelméhez szükséges anyagok rendszeres tartalékolását. A mindennapi szükségletnél nagyobb készlet volt az alapja a cserének, mely viszont a munkamegosztást fejlesztette igen magas fokra. A foglalkozási ágak szerint való specializálódás fejlesztette ki az ismeretközlést. A munka és a beszéd pedig együttesen tette lehetővé a gazdálkodást, a készletre való céltudatos termelést, a termelt javak tervszerű elosztását, melyre épült a kultúra.

1 Az emberiség, a társadalom munkájával termelt anyagi javak elosztása valamilyen rendszerben történik, amely az emberek helyét is meghatározza a termelés rendszerében. A termelőeszközök tulajdonának: formája határozza meg a társadalom osztályszerkezetét. A természet átformálása terén a termelés, az elosztás, a fogyasztás és a felhasználás viszonyát nevezzük gazdasági tényezőknek. Ezeket próbáljuk elemezni Abádszalók község múltjában és jelenében. 19