Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

kodó. Az aprószemű homok előfordulási aránya ennél jóval kisebb, és a 0,1—0,05 mm-es frakciónál kisebb szemcsék 15%-át adják a mintának. Gyengén löszös. A felette levő anyag löszöshomok, a löszfrakció 2—25 százalék között ingadozik. A keleti részen kevés feltárás vizsgálata alapján sikerült megállapítani, hogy ez a terület löszösebb, mint az északi rész. A déli részen egy igen jellegzetes természetes feltárás, az ún. kőkereszti feltárás alapján a teljes rétegsor vizsgálata vált lehetővé. A rétegsor felső részét igen •erős löszös réteg alkotja. A löszfrakció együttes előfordulása 65—75%. Durvaszemes homok csak nyomokban mutatható ki, az aprószemű homok a maga 20%-ával csak alárendelt szerepet játszik. E réteg vastagsága kb. 35—40 cm. A következő — a lösz alatti réteg — a homok. Itt már uralkodik az aprószemű homok: a vizsgált minta 70%-a volt. Színes elegyrész csak nyomokban található, kvarc viszont annál nagyobb menynyiségben fordul elő. A homokszemek kevéssé koptatottak, sarkosak, ami mederközeli lerakódásra vall. A homokréteg alatt barna szalag következik, melynek vastagsága 1—10 cm között váltakozik. Az itt előfordult barna szalagok nem különülnek el sem az alatta, sem a felette levő homoktól. Mint apró erek ágaznak ki a vastagabb barna szalagból, mintegy behálózzák a homokrétegeket. A barna szalag valamivel finomabb, mint általában, mert a 0,2—0,1 mm-es üledék 70%-át adja a mintának. A barna szalag alatti homokban ismét a 0,2—0,1 mm-es frakció az uralkodó. A felszíni képződmények közé tartozik a réti agyag és az öntésföld ís. A Bodrogköz, a Hortobágy és a Berettyó—Körösök közén kívül a Nagykunság északi része a réti agyagok előfordulási helye. Észak-Nagykunságban a réti agyag részben a futóhomokbuckák vápáiba, részben a szélesfenekű lösztáblákon rakódott le. Az Abádszalókon és környékén előforduló réti agyagok a Tiszaroff—Fegyvernek és az Abádszalók— Kunhegyes—Kunmadaras községek futóhomok területeit kerülgető tiszai ágak mentén rakódtak le. Az a tiszai ág mocsarasította el a homokmezők közé fogott zárt öblöket, melynek Abádszalóknál volt a kiindulási ága. Réti agyagok nagy területen rakódtak le a Kakát árterén: színük szurokfekete és vastagrétegűek. Az árterület szélein — ahol az árvíz kevesebb ideig tartózkodott — rakódtak le a nem típusos réti agyagok. Színük barnás és vékony rétegű. Típusos rétiagyag csak az árterület közepén — ahol a víz sokáig állt — ülepedett le. Rétiagyag található a községtől keletre levő Csordás-fertőben, valamint a délkeletre levő Kis- és Nagy-fertőben, ezenkívül a terület déli részén, az ún. gyócsi területeken. A típusos rétiagyag általában 45—50% homokos, 18—22% iszapos és 28—37%-os agyagos szemcsenagyságokat tartalmaz. A Kakát árterületein a típusos rétiagyag átlag 1 m vastag, de néhol 2 m vastagságot is elér. A nem típusos rétiagyag mindössze 40—50 cm vastagságú. A tiszántúli rétiagyagokat réti iszapnak lehetne nevezni a finom alkatrészek túlnyomó többsége miatt. Sümeghy ezt azzal magyarázta, hogy a rétiagyag gyengén mozgó és álló vizek üledéke, melynek nagyrésze hullóporos képződményből származik. Öntésföldek a Tiszántúlon nagyobb területeket csak a Tisza régi medrében foglalnak el. Kisebb foltokban a Nagykunságban is feltalálhatók. -Xbádszalókon a Bereszigeten van fiatal öntésképződmény. 11