Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)
A felszín formakincse Abádszalók egyik jellemző felszíni formakincse a parti dűne. Különösen a falutól keletre—délkeletre eső területen uralkodó. A terület déli részén parti dűnék nincsenek. A dűnék magja a futóhomok, nem a Tisza medréből, hanem az északról lefutó folyók hordalékkúpjából származik. E folyók közül is az Eger patak és a Hór játszott nagyobb szerepet. Sümeghy szerint a dűnék feküje kékhomok, amellyel a felette levő futóhomok szoros kapcsolatot tart. Képződésük nem volt folyamatos. Folyóáradáskor vékony iszap, iszapos homok terült el felszínükön: ekkor képződésük szünetelt. Egyik-másik dűnéből csúcsosabb rész emelkedik ki, amely a kunhalmokhoz hasonló. Ilyen kunhalomszerű dűnedombok a falu határában a Punahalom (101), Szanyihalom (88), Királyhalom (102), Csordáshalom (95), Paphalom .(97), Sashalom stb. E halmok egyike-másika lehet kunhalom is. A dűnék hossza 400—800 m, relatív magasságuk 3—8 m, a közöttük levő távolság változó. A parti dűnék gerince megegyezik a pleisztocénmedrek irányával, melyből a szél kifújta őket. Csapásirányukban az uralkodó északi—nyugati szél ugyanis ebből a szempontból nem játszott ielentős szerepet. Ezt látszanak bizonyítani az Eger patak futóhomok vonulatai, melyek iránya északnyugat—délkelet, tehát megegyezik a szél irányával, d a kékhomok gerincek is ilyen irányúak. Területünkön azonban a dűnevonulatok nem követik a fenti irányt. Az északi részen északkelet—délnyugat, délen pedig északkelet—dél—délnyugat, majdnem észak—déli irányúak. A pusztítást á Tiszának az itt megjelenő Tokaj—Szolnok közti szakasza okozta. A pleisztocénban az uralkodó széliránynak megfelelően a dűnék keleti lankája volt lankásabb. Területünkön ezt néhány lejtőszög méréssel bizonyítjuk. E dűnék lejtőszög viszonyait a jelenkori szelek még nem változtatták meg. Lejtőszögeik nagyjából a pleisztocénkori viszonyokat mutatják. Példák: Űjszőlőtől északnyugatra a Mirhó irányában a legszélső dűne keleti lejtőszöge 5, nyugati lejtőszöge 7 fok. A Csordás-fertőnél löszcshomokkal fedett dűne keleti lejtőszöge 3,8°, nyugati lejtőszöge 5,5°. Ezek a. mérések keletkezésükkor uralkodó északnyugati szél befolyását tükrözik. ' A jelenkori szelek azonban sokat változtattak ezen az állapoton. Hatásukra, a nyugati lejtők lankásabbak. Ezt is néhány lejtőszögmérés adataival érzékeltetjük. Az Üjszőiőtől nyugat—délnyugatra mért dűne keleti lejtőszöge 7 U , nyugati lejtőszöge 5°. A Kállay tanyánál mért dűne keleti lejtőszöge 5°, nyugati lejtőszöge 3,5°. A két lejtőszög közötti különbség maximálisan 3°-ot ér el. így pl. az Űjszőlőtől nyugat—délnyugatra lemért dűne keleti lejtőszöge 7°, nyugati lejtőszöge 4°. Vannak azonban majdnem teljesen szimmetrikus dűnék is, melyeknél a lejtőszög vagy egyforma, vagy igen kicsi az eltérés. így pl. a Csordás-fertőnél lemért dűne .nyugati és keleti lejtőszöge egyformán 5—5°. A mogyorókor szelei a löszös felszínen szélbarázdákat is létrehoztak. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ezekben a szélbarázdákban nincsen löszös üledék. Ka van is, az már a dűne tetejéről szél útján került bele. A szélbarázdák környékén mindenütt megtalálható a löszös üledék. Szélbarázda keletkezhetett a pleisztocénban is. A szél megtámadhatta a hordalékkúp felszínét és helyenként a parti dűnéket is. Szélbarázdák vannak az Űjszőlőnél és a Királyhalom környékén. 12
