Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

végén, az ún. fenyőnyír I—

II. fázisában, a száraz lőszpuszta fázisban mehetett végbe. A hordalékkúpok felszíne a földtörténeti jelenkor (holocén) folyamán lényeges változásokon ment keresztül. A Tisza a holocén folyamán több alkalommal is megváltoztatta, és a hordalékkúp nagy részét elpusztította, illetve feldarabolta. A Tiszától kelet felé több, egymástól szigetszerűen elkülönült hordalékkúproncs helyezkedik el. Egy ilyen hordalékkúproncs terül el többek között a mai Abádszalók területe is. Felszíni képződmények A terület felszínén homok, lőszhomok, réti agyag és öntésföld az uralkodó. A futóhomok anyagának nagyrésze kvarc; színes elegyrésze igen kevés, csak nyomokban mutatható ki. Előfordulási helyeken sárgásbarna és sárgásszürke színezetűek. A homok általában gyengén koptatott. 45—50%-ban 0,1—0,2 mm-es aprószemű homok az uralkodó. Az abádszalóki földhátak legnagyobbrészt parti dűnék. A parti dűnék szélhordta homokhalmazok, melyeket a felszivárgó víz és a növényzet kötött meg. A homokot a folyóvíz lerakja, a szél súroló hatása koptatja, formálja. Minél távolabb jutnak el a folyó medrétől az egyes homokszemek, annál kisebbek, és annál vékonyabb az a réteg, amit alkotnak, összefüggő homokterületek a felszínen nincsenek, csak foltokban találhatók. Található viszont homok a parti dűnékben, hol a homokot vékonyabb-vastagabb löszös takaró borítja. Ez a löszös takaró a dűnegerincen néha csak 25—30 cm, míg a dűne lábánál 1 m-re is megvastagszik, sőt a hordalékkúproncson 2—3 m vastagságot is elér. A löszös takaró azonban több helyen hiányzik, vagy teljesen elvékonyodik. Előfordul az is, hogy a szél — miután a dűnét borító vékony löszös üledéket lehordta, — az alatta levő homokot támadja meg. A lehordott homokot a széi löszös üledékre is rakhatja, és így előáll az az eset, hogy a rétegek sorrendje fordított, vagyis nem a homokon van a lösz, hanem a löszös üledék található a másodlagosan odaszállított homok alatt. Abádszalók területén a gyengén, közepesen és erősen löszös üledékek egyaránt előfordulnak, azonban a löszfrakció (finomüledékek) területi eloszlása nagyon különböző. Durva üledék — 0,2 mm-nél nagyobb — csak igen kis (2—3) %-ban fordul elő. A falutól északra az ún. peresi feltárásban a 150 cm mélyről vett minta gyengén löszös homok, szinte súrolja a löszhomok határát: a 0,2 mm-nél nagyobb homokszemek csak nyomokban mutathatók ki. E réteg alatt vett homokmintákban az uralkodó szemcsenagyság 0,2—1,0 mm-es. A löszös frakció jóval kevesebb és gyengén koptatott. Tiszaderzstől délnyugatra az országút melletti feltárás szintén löszöshomokot mutat, de ez gyengébben löszös, mint a peresi, és sok benne az aprószemű homok. Abádszalók északi részén, az 58-as km-kőnél levő feltárásból vett minta vizsgálata igen érdekes eredményre vezetett Az itt talált homokcsemcsék aránya a következő: 0,2—0,1 mm-es 40%, 0,1—0,05 mm-es 30—35% és 0,05 mm-es 30—35%-ban van képviselve. A százalékos arányszám azt mutatja, hogy az uralkodó elegyrész a finom üledék. Ennek megfelelően .a mintának erősen löszösnek kellene lennie, azonban a mésztartalom idővel kilúgozódott, mint ezt vizsgálataink mutatták. Abádszalók északkeleti részén 280 cm mélyről származó minták vizsgálata szintén azt mutatja, hogy a 0,2 mm-nél nagyobb szemű homok csak nyomokban mutatható ki, 50%-os arányban a finom homok az ural10