Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

II. TERMÉSZETI TÉNYEZŐK Évezredek óta foglalkoztatja az emberek képzeletét, hogyan keletkezett életünk színhelye: a Föld. Nemzedékek során figyelhető meg csupán, hogy a folyók, a szél és más természeti tényezők változásokat idéznek elő a föld változatlannak látszó felszínén. Ezért sokan valami szilárd testnek képzelik a Földet, pedig a szárazföld és a tenger viszonya egyáltalán nem állandó. Ezeket a változásokat a Föld belsejében működő erők okozzák. A Föld csak felszínén kihűlt, megdermedt test, belsejében többezer fokos hőség uralkodik. Az első szárazföldek a Föld lassú és fokozatos lehűlésével kapcsolatban keletkeztek. Az ősi szárazföldek ismételten tenger alá merültek, mely üledékeivel elborította őket. Hazánk területén évmilliókkal ezelőtt egészen más hegységek emelkedtek, mint ma. Ezek az ősrégi hegységek a Föld belső mozgása következtében lesüllyedtek, és helyüket tenger' borította el. Hazánk legnagyobb egységes területe az Alföld, a Magyar Medence legmélyebb része. Itt a szilárd kéregdarab részei igen mélyen elsülylyedtek, és a süllyedés nyomán támadt mélyedésekben sokáig 1200 m mély tenger hullámzott. Ebben a tengerben vastag földrétegek rakódtak lé, és ezek; is megint süllyedtek, meglehetősen egyenetlenül. Végre 'a medence annyira feltöltődött, hogy a tenger elhúzódott erről a területről. Ezután már csak a környező hegységekből származó törmelék rakódott le külső erők hatására. Ekkor még Balaton nagyságú tavak is voltak rajta, de egységes nagy tófelület már hem volt. A nagy magyar Alföld tehát feltöltés útján keletkezett hatalmas síkság volt, amikor az ,első emberek megjelentek Európában. Ez a síkság ekkor már annyira kiemelkedett, hogy felszíne mintegy 100 m-re volt a tengjr színe felett. Ezért a folyók völgyeket is vágtak az Alföld eredetileg teljesen sík felszínén.. . Abádszalők földrajzi változásai Abádszcúók — mint már utaltunk reá — az Alföld egyik legnagyobb megyéjében, Szolnok megyében a Közép-Tisza balpartján fekszik, a Nagykunság ÉNY-i szélén. Felszíne aránylag változatos. Ha ezeket a változásokat meg akarjuk érteni, a jégkorszaki (pleisztocén) időkre kell visszapillantanunk. Akkor még egészen más volt a terület képe. A Bükkből lefutó folyók tekintélyes hordalékkúpot építettek, mely fokozatosan nyomult elő a Sárrét irányában, túlterjedt Abádszalók vonalán, és talán Karcagig is lenyúlt. A hordalékkúpon ,a folyók állandóan változtatták medrüket. Alacsony vízállás idején nagy mennyiségű parti dünét fújt ki a szél, de ugyanakkor a hordalékkúp lapos hatjainak térszínein megindult a szélbarázdák képződése is. Ügy látszik azonban, hogy ezen a hordalékkúpon a pleisztocén végén inkább a partidúne volt a jelentős. A kialakult buckákat és a szélbarázdás térszíneket ma 0,25 m — 3 m vastagságot is elérő — lőszös homok rögzíti. Ennek a takarónak a képződése a pleisztocén y