Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)

jukat esküdti vagy egyéb községi tisztségekkel. Az ítélőszék felállítása önmagában is igaizolja, hogy a redemptus biirtokosság már csak erőit szo­rosan összefogva tudja biztosítani az általa megikívánt közerkölcsiséget, melynek legfőbb követelménye mindenkor a kiváltságos birtokos osztály tekintélyének és vezető szerepének feltétlen elismerése volt. Az ítélő­szék munkáját Illésy János kerületi kapitány résztvételével kezdte meg. Az általa használt kemény, nem egyszer túlságosan is inkorrekt hangra jellemző első ülésének alábbi pontja: „A tanítók megintessenek, hogy a, gyermekeknek magokviseletére vigyázzanak, azokat aura szoktassák, hogy akárhol járnak tsendesen, emberségesen járjanak, az általmenőket kö­szöntsék." A kor általános levegője arra enged következtetni, hogy itt nem annyira az idősebbeknek mindig kijáró köteles tiszteletről van szó,. hanem inkább arról, hogy már a gyermekekbe is beleverjék a kivált­ságos birtokosok számára mindenkitől megkövetelt alázatosságot. Ezért látogatta a lelkész az ítélőszék két tagjával hetenként egyszer az iskolá­kat, s ezért követték fokozott figyelemmel, hogy a tanítók isimerik-e ala­posan az alázatosságra, a felsőbbség tiszteletére nevelő ,,sacramentomi tudományokat".( 56 ) A községi és egyházi vezetés egybefonódásának képe­csák még teljesebbé válik, ha végig elolvassuk a községi jegyzőkönyvek határozatait. A jegyzőkönyvekben ugyanis va,gyoni ügyek, pénzkérdések mellett, nagy számban fordulnak elő egyházfeigyelmi ügyek is. Istenkárom­lás, parázna beszéd, házasságtörésekiben hozott ítéleteket találunk itt. A tanács az erkölcsöknek talán az egyháznál is szigorúbb őre volt. A tanács ugyanis nem sokat adott a töredelmes bűnbánatra, hanem már az egyszerű adta-teremtettét is káromkodásnak minősítette, és bot bün­tetéssel sújtott. Istenkáromlásért általában „80 jó és érezhető csapás" elszenvedésére ítélték a magáról megfeledkezett embert. Valószínűleg! felesleges mégegyszer kiemelni az egyház szerepét az irredemptus tömegek fékentartásában, de azok számára, akik kételkednek a helyi adatokból levont általánosítások igazságában, álljon itt II. József császár már említett cselédrendeletének egyik paragrafusa: „Nagy bizo­dalmunk van a lelkek gondviselőjében..., hogy minden er ej ékkel azon lesznek, hogy a tselédet az ő kötelességére még a prédikáló székről is rátanítsák, kötelességének véghezvitelét minden hathatóságigal fejébe verjék, szívébe nyomják". A kérlelhetetlen kizsákmányolás felsőbb utasításokkal is szított szelleme túlélte II. József császárt. 1795. május 23-án a kerület királyi parancs alapján utasítja a helybeli lelkészeket, hogy a tudatlan köznépet, nevezetesen a mezei pásztorokat a vallásnak fundamentomos székhelyeire s kötelességeknek végbevitelére tartoznak tanítani és serken­teni. A kisújszállási lelkészek nyugodtan válaszolhatták a kerület meg­keresésére, hogy itt eddig is csak olyan emberekre bízták a nyájak őri­zetét, akik tisztában vannak az alapvető parancsolatokkal. Közerkölcsiség és magánélet mindenható felügyelője volt a kis­újszállási egyház a 18. században. Gyülekezet előtt ünnepélyesen meg­esketett bába fogadta a világra születőt, s lelkész kísérte utolsó útjára a megboldogultat. Áldott vagy átkozott, kitagadott vagy befogadott, de min­dig és mindenütt összehangolta egyházi funkcióit a kizsákmányolás érde­kéivel. Az egyház társadalomformáló tevékenységiének legfontosabb helye a 18. században az iskola volt. Községünk vezetői rendkívüli gondossággal 56. Egyh. jkv. 1791. január—február. 31

Next

/
Thumbnails
Contents