Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
foglalkoztak iskolai ügyekkel. A korabeli tanácsi és iskolai jegyzőkönyvek tele vannak az iskola anyagi vagy nevelési problémáival foglalkozó döntésekkel. Az iskola a községgel együtt kel új életre. Az első tanítót, Musnai Mózest, a betelepülők hozzák magukkal, még 1717-ben. Az első rector Terbócs István volt, aki később a kerületi kapitánysággal cserélte fel a kisújszállási írectorságot. Az iskola virágzása és particulává fejlődése a redempció után vesz nagyobb lendületet, bár iskolánk már 1743 előtt a debreceni kollégium particuiája 1 volt. Ettől az időtől kezdve válik általánossá az a gyakorlat, hogy a magasabb iskolába készülő ifjak tanítására a debreceni kollégiumból képzett fiatalembert kértek. Ennek az volt a feladata, hogy megtanítsa tanítványainak mindazokat az ismereteket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy tanulmányaikat a debreceni kollégiumban folytathassák. A rectorok munkájának eredménye, hogy 1747-től már egyre többen subscribálnak a debreceni kollégiumban. 1753-ból van az első adatunk arra, hogy a község vezetői ellenőrzik az iskola nevelő munkáját. „Kémeri Pál, Szentesi Mihály és Vég Sigmond úrék — mondja a tanács határozata — a scholarum curátorral az oskolákat fogják ottan ottan vizsgálni, a tanítások módjára szorgalmasan vigyázni és a nagy hibákról relátiót tenni." Normális viszonyok között a rector egy teremben tanította valamennyi tanítványát. Ha a tanulók száma szaporodott, akkor conrectort is alkalmaztak, aki a latin nyelv elemi ismereteire tanította tanítványait. A conrector állandó volt, a rector változóit. A rector hivatali évének letelte után az egyháztanács jónak látja: „hogy requirálni kellene a debreceni professzora tust, egy rectornak való individuum iránf'.( 57 ) Az egyház két ízben is meghatározza a rectori teendőket. Az alsó tagozati tanítók, a preceptorok megrendszabályozása azonban nem könynyű dolog. Nem csak Máthé János volt az egyetlen renitens preceptor. Tudujnk olyanról is, aki megragadta rectora mellén az inget. A rector évi jövedelmeit, de a kor oktatási viszonyait is tükrözi egyben az 1792-ben kiadott díjlevél. E szerint a rector kap az egyháztól — egész évre — 34 forintot, 20 kila búzát, ugyanannyi árpát, coquia helyett 27.12 forintot, 50 font húst, 50 font sót, 15 font faggyút, 3 köblös vetést, egy öl tűzifát, elegendő fűtőt (szalmát), ezenkívül a kántori teendők ellátásáért stólát. Tanítványaitól tandíjat szed; a collectoroktól 24, lectoroktól 50, declinistáktól 60, coniugistáktól 90, grammatistáktól 120, syntaxistáktól 160, poétáktól 180, logicusoktól 240 'krajcárt. Ezenkívül az iskola minden növendéke, a preceptorok tanítványai is, ad fél búzát vagy egy véka árpát.( 58 ) 1765-től már a kisújszállási particula elvégzése is elég a kollégium felső tagozatának elkezdéséhez. Nagy utat tett meg ezzel a kisújszállási particula! A rector mellett 1770-től három, 1794-től négy preceptor tanít a fiúk iskolájában. A lányokkal külön két tanító foglalkozik. A fejlődés ugyan erőteljes, de a századvég jegyzőkönyvei mégis arról tanúskodnak, hogy sok rnég a tennivaló. Különösen sok a panasz a preceptorok képzetlensége, fegyelmezetlensége miatt. A legfőbb oknak azonban azt tartják, hogy az alsóbb klasszisok tanítói azonkívül, hogy gyermek idejűek, rendszerint minden esztendőben változnak, az iskola rectora pedig minden három esztendőben. 1796. szeptember 20-án határozzák el, hogy mind az iskola rectorságra, mind az alsóbb classisok tanítására 57. Tanácsi jkv. 1753. pag. 1. 58. Tóth Dezső: i. m. 117. 32
