Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
föMeket•" elvesztették; melyek azután olyanoknak adattak, akik 'az árát letették. A másik rendbeli irredemptusok azok, akik sem a Pedémptio idején, sem azóta magoknak földet nem szerzettek, vagy pedig azután, zsellérképp jöttek a districtusokba." Magja az a tény, hogy a század végén, a feudalizmus általános válságának idején kellett törvényesen definiálni ezeket a. fogalmakat,, önmagában is bizonyítja az alulról jövő, redempció ellenes és szükségképpen feudalizmus ellenes megnyilvánulásokat. S a Kunság vezetői nem elégedtek meg azzal, hogy éles határvonalat igyekeztek húzni redemptus és irredemptus közé, hanem arra törekedtek, hogy alulról felfelé ezt a vonalat minél kevesebben tudják átlépni. Az említett Jászkun Statútum egy helyen érire vonatkozólag a követikezőket imondja: „Midőn tehát valamely fundust irredemptus lakosnak adnának el, azt kell megtartani, hogy ha azt redemptus alkarja megvenni, elsősége legyen az irredemptus felett és az irredemptus is előbb megvehesse,, mint az inquilinus." (Zsellér.) Kisújszállás vezetősége 1760-ban a következő határozatot hozta:; „...determináltatott, hogy aki ennek utánna az irredemptus lakosok közül földet kívánna venni, annak megszerzése vagy használata^ különben meg nem. engedtetik, hanemha előre... negyven .forintokat letejend." A századmásodik felének községi jegyzőkönyvei tele vannak a társadalmi megkülönböztetés, a kizsákmányolás szelleméből táplálkozó határozatokkal. „Az irredemptusok ennek utánna (közlegelőn tartott) vonó marháktól és tavalyitól fél máriást, más egyéb heverő marháktól pedig, mint eddig úgy ennek utánna is egy máriást fizessenek terrógium gyanánt." A közös legelők használatának egyébként ez volt a módja egészen 1840-ig. Az irredemptusok csak 1771 és 1793 között nem fizettek terrágiumot, mert a Mirhó foknál kiömlő tiszai árvíz a közlegielőt annyira elöntötte, hogy a jószág részére a község kénytelen volt kibérelni a daraksai pusztát, továbbá rövidebb ideig Békés, Heves, sőt Szabolcs megyei pusztákat is. Az iriredemptusok azonban a haszonbéres pusztákon is kétszeres bért fizettek. Köztudomású, hogy a jászkun városokban a kaszáló és nádnyilasokat is a tőkeföldek aranyában osztottak. A kapzsi vezetők azonban ezek használatát is megnehezítették az .irredemptusok számára,, pe^ dig füvet, nádat igazán bőven termett a kisújszállási határ, „...ha irredemptus a réten füvet, nádat vagy mást fog vágni — mondja a Tanács határozata —, annak felét a helység elhördatja; a redemptustól ресЦ(Ф à réten hí* nélkül, vagy szabadítás előtt való kaszálásnak harmadát, nádat azonban a redemptus dézsma nélkül vághat."( 41 ) A koir társadalom- : és osztályelméletét kitűnően illusztrálja az alábbi két határozat. .,Miután a Mirhó-gátat megtöltöttük, elvégeztetett, hogy a helység kaszártatásából megmaradott sásból nyilas osztassék, még pedig különbség nélkül adódjék minden lakosnak 10 öl, ezenkívül a redemptusnak minden forintra egy öl, az irredemptusnak pedig minden járó marhára egy öl, a gyalog szolgálatúalknak, mindössze nyolc öl."( 42 ) Nem kevésbé jellemző a másik adat sem: „Az árvíztől a Mirhó-gát megtöltésével megszabadult föld a rajta termett kórótól használható nem lévén: elvégeztetett, hogy à Kurvaháton egy sor kölesföld osztasson a redemptus lakosok között úgy, hogy minden három forint redemptió után egy öl szélességű és 140 Öl hosszúságú adasson."( 43 ) „A helység kaszáitatásából megmaradott sásból" tehát 41. Kisújszállási községi jkv. 1776. 42. „ „ „ 1788. 43. „ „ „ 1795. április 24. 23
