Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
véllel tér haza. Kerületi komíszárius, majd esküdt lesz. 1746-ban az újonnan, felállított. jászkun huszárezred élén vonul hadba és 3000 forint hadinyereséggel tér haza Poroszországból. Ezzel a pénzzel — feLhasználva a redempciót — megalapozza családja gazdasági hatalmát. Majd házasságot köt Terbócs István lányával és apósa halála után utódja lesz a nagykun kapitányságban. Ettől kezdve száz esztendőn keresztül a nagykun kapitány mindig Kisújszálláson lakott, és mindig Illésy volt. A Habsburg-ház iránti hűségéinek újabb tanúbizonyságát adta 1753-ban, amikor a maga kezdeményezésére elfogta a Törő—Pethő-féle felkelés 13 vezetőjét, kik közül hármat halálra, többet súlyos várfogságra ítéltek. Ezért a királynő ajándékát, az ötvenkét körmöci aranyból álló nyakláncot kapta. A redempció társadalmi következményeinek megértéséhez, a redempció gyakorlati végrehajtását kell megvizsgálnunk. A redempció alkalmával a város, illetve a hozzátartozó puszták határában szántóföldeket jelöltek ki, s ezeket a redempcióra jelentkezett lakosoknak a befizetett összeg arányában kiosztották egyéni használatra. A városra és pusztáira eső egész összeget ezek után a szántóföldek után szedték be. Ezek voltak az úgynevezett. tőkeföldek. Ebből következett aztán, hogy a határ közösben maradt többi részének (legelők, rétek, nádasok) jövedelmét a redemptusok élvezték. A korabeli mezőgazdasági viszonyok között óriási jelentőségű ez a megoldás a redemptusok számára. Köztudomású, hogy a 18. században a szántóföld nálunk csak a mindennapi kenyeret adta, ínséges esztendőben még azt is nádböndővel pótolták. A fő jövedelmi forrás a jószág. Ha redemptus birtokában volt, télen-nyáron ingyen legelt — a redempció arányában — a dús füvű réteken. A víz itatásra szolgált, vagy bőséges lehetőségeket adott halászáara, pákászásra, vagy a néha valutapótló teknősbékák gyűjtésére. Aki aztán tőkebirtokát eladta, eladta vele együtt a közhasználatban lévő földek járulékos jogait is. A személyes mentességeket és előjogokat még megtarthatta ugyan haláláig, az örököseire azonban ezeket már nem terjesztették ki, hanem azok az irredemptusok közé süllyedtek. Ez a magyarázata annak is, hogy a jászkun községekben egy hold föld ára kétszer-háromszor annyi volt, mint valamely közelfekvő, megyei területen lévő községben. Ennek oka nem a föld minőségében keresendő, hanem .abban, hogy a kunsági birtoknak közös legelőben és más közös területekben még legalább kétszer, háromszor annyi járuléka is volt.C' 0 ) A század végén kiadott Jászkun statútum már csupán rögzíti a társadalmi struktúrájában végbemenő változásokat. A 4. §-a így határozza meg a redemptus, íirredemptus fogalmát: „Kétféle emberek lakják ezen districtusokat, kik közül a főbbek azok... magokat az invalidus katonák pesti házának uralma alól ötszázezer forintoknak letételével és ezer lovas katonáknak kiállításával kiváltották, ezen summának és a mellesleg való költségeknek kifizetésében résztvettek és akkor tehetségekhez képest, magoknak és maradékoknak számára kész pénzen földeket szerzettek és így a kegyelmesen megerősített privilégiumok is főképpen rajok tartoznak a districtusok béli redemptus lakosoknak neveztetnek." Ugyancsak a 4. § írja körül az irredemptus fogalmát, ha lehet, még nagyobb precizitással, „Az irredemptusoik két félék... úgy mint egy felől azok, akik a redemptio alkalmatosságával bizonyos földeket felfogtak és az ezer lovas katonák kiállításában is segítettek, de mivel a rajok esett summának befizetésében késedelmeztek, az akkori nádorispánnak rendelése szerint a felfogott 4Ó. Nagy bajos: i. m. 159. o. n
