Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)

tendőben, octóber havában Geômetra Kovács György uram által új dűlőket csinálván, ezen octóber hónapban ugyan 1753-ik esztendőben. Vieres Ferenc hites nótárius által készült funduális könyvben beíratott, kinek, kinek redempciőjának erejéhez mérten új osztály tétetett." Az említett funduális könyvben 296 név szerepel, mint fizető. Ennyi volt tehát a kiváltságos redemptus családok száma. A leggazdagabb redemptusok között szerepel Veres Ferenc nótárius, aki Kisújszállás telekjének váltságába 27, turgonyi, marjalaki, csorbái pusztákon lévő földjei után pedig 80 forintot fizetett. A két lejgjgazdagabb redemptus volt Jónás György, aki 455 rthénes forinttal és Miskolczi János, aki 311 forinttal járult hozzá a város redempciójához. A lakosok maguk határozták meg azt az összeget, amellyel a váltsághoe járultak s ennek mennyisége csupán ajánlatuktól, illetve erszényüktől függött. A redempcionálisi summa kifizetése után Kisújszállás város hatósága határozta meg, hogy miként részesülnek a redemptor lakosok a megváltott terület haszon vételeiből. A község vezetőségének 1753-ban történt döntése alapján Kovács György mérnök a felmért területeket 279 bécsi ölnyi hosszúságú dűlőkre osztotta, amelyből a befizetett összeg arányában, minden 4 rhénes forint és 15 krajcár után, 8 bécsi Öl szélességű földet adtak. Egyelőre a város territóriumán kívül, csak Turgonyon és Marjalakán. A többi földek a baromjárás kedvéért még jó darabig osztatlanul maradtak. Jövedelmükből a redemptus családok — a befizetett öszszeg arányában — közösen részesültek. Egyébként mindegyik redemptor nyugtát és egyben örök levelet kapott a várostól, amely szerint a redemptus, továbbá a felesége és mindkét ágon való leszármazottaik az általuk megváltott terület örökös birtokába jutnak. A szolnoki levéltárban számos városi kiváltságos levél található. Alljon itt közülük egy, kissé rövidített szöveggel: „Mi N. N. Privilegiális Nagy Kun Districtusfoa helyezett Kisújszállás helységének főbírája és Tanácsa, adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik: Minekutána Tekintetes Jász és két Kun District-usok még elmúlt 1745-ik esztendőben... bizonyos summa pénzek letételével ősi szabadságaikat kegyelmesen megnyerték volna, azon summapénzek felosztásával háramlóit helységük territóriumára és ahhoz tartozó turgonyi, marjalaki egész pusztákra, úgy csorbái pusztának egy negyed részére huszonhatezernyolcszáz Rhénes forint, mely summába letett Nagy Gáspár nevű betsületes lakosunk egy telkének s nevezett territóriumnak váltságába 21, említett 3 puszták váltságába pedig 20 vonás forintokat. ... Nevezett lakosunkat... kétrendbeli summának erejéhez képest... Privilegizált concivis lakosaink közé számláltuk," A kiváltságok kérdése azonban nem volt egészen tisztázott a kerületek határain túl, sem az elzálogosítás előtt, sem a redempció után. A szegénység pedig fogcsikorgatva nézte, mint fosztják meg a község új urai régi jogaitól, a nagykiterjedésű határ — korábban mindenkit megillető bevételeitől. Nem egy helyen (Kunmadaras) határozott formát is öltött a szegénység redempcióelienes megmozdulása. Nálunk a község vezetői határozott támogatást kaptak az Illésyekből kikerülő nagykun kapitányoktól, s elnémítottak minden kritikát, csírájában fojtottak el minden kezdeményezést. A család egyik legjellegzetesebb képviselője Illésy István 1741-ben, mint a kerületek hadnagya, a jászkun huszárok között vitézül harcolt Mária Terézia trónjáért, és hű szolgálata jutalmáért kapott dicsérő okle21