Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
kegyetlenkedéseiket seim. 1735-hen a kunokat súlyosain kompromittálta Bécs előtt Péró vallomása, mely szerint a Kunság népe is lázadásra hajlandó. Nem sikerült adatokat találni arra, hogy községünkből valaki részt vett volna a Péró-féle felkelésben, az azonban tény, hogy Kisújszállás 62 lovast állított ki Oláh Balázs vezetése alatt a lázadás leveréséire. 1742ben belátják végre a kunok vezetői, hogy saját erőből kell magukat megváltaniuk. Nem számíthatnak sem a király, sem az országgyűlés támogatásaira. A KÖZSÉG HÉTKÖZNAPJAI Míg a kerületek vezetői egyik kérelmet a másik után küldték az illetékes főhatóságokhoz, s állandóan a szabadulás lehetőségeit keresték, addig községünk népe kemény elszántsággal munkálta a jövőt. Az 1717-es újratelepülésnél a lakosság elsőfoglalás útján ülte meg a határt. A rokonság egy helyre telepedett, hogy eladás vagy öröklés esetén az ingatlan idegen kézre ne kerüljön, s lehetőiéig a rokonság kezén is egy tagtoan maradjon.( 25 ) A 18. század folyamán annyira kötelező erejű volt ez a sízokás, hogy az elöljáróság csak mindkét szomszéd megkérdezése után volt hajlandó szentesíteni az adásvételt. Ha azok nem vállalták szomszédjuknak a leendő tulajdonost, az adásvételből nem lett semmi. Egyébként a városok megülésénél is ez volt a szokás. Ennek emlékét ősrzi Kisújszállás — talán legrégibb — kerületi beosztása. E szerint a község négy oldalra oszlott: 1. Daraksa. (A mai város keleti része a Széchenyi utca és a vasút között.) 2. Vermeshát. (Utcák helyett a következő zugokkal: Sárkán-zug, Szakmári-zug, Deák-zug, Nadrág-zug.) 3. Sásastó. (Pócsi-zug, Keresztes-zug, Balogi-zug.) 4. Zsodoma. (Bátori-zug, Pógári-:zug, Kóréh-zug.) A felsorolásban szereplő családnevek egy-egy atyafiság, had nevét őrzik. Csupán a történeti hűség kedvéért említem meg, hogy a 18. század folyamán a kerület elnevezés sehol sem szerepel. A lakosság ugyanis a négy oldalnak megfelelően négy tizedbe volt sorolva. Mind a tanácsi, mind az egyházi anyakönyvek ezt a beosztást 'hjasznáüták. A községet egyébként már a század elejétől jól művelt kertek és szérűskertek sorozata vette körül. Az 1749-től meglévő községi jegyzőkönyvekben már gyakran előfordulnak a ma is meglévő kertek nevei: Bánom-kert, Lógó-kert, Nagy-kert A jegyzőkönyvekből tudjuk azt is, hogy kertenként 2—2 elöljárót választottak az esküdtek közül, a termésre pedig csősz vigyázott. Sűrűn tilalmazzák az utasítások jószág behajtását, eke bevitelét. De arra is ügyelnek, hogy a garádja mindig rendben legyen,, s egyik emtoer se tehessen kárt a másik veteményében. „Aki a szomszéd földére megyén — így szól az írás —, a község kasszájába is, a csősznek is egy krajcárt fizessen." A határt, melynek jelentős részét hosszú ideig nem vették művelés alá a község lakói, egészen a redempcióig ideiglenesen használták. A birtokbavételnek általában két formája volt, Egyik az első foglalás, másik — a népesség szaporodásával szükségessé váló — nyilas osztás. Az első időkben ugyanis a határ nagy volt, a lakosság kevés. Ennek megfelelően 25. Győrffy István: Magyar nép, magyar föld. 60. o. 13
