Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

„Szántóföldeink egy része trágyázás nélkül gabonáinkot jól megtermi. Száraz és vízi malmaink helyben vannak. Piacunk helyben vagyon. Ellenben legelő mezőnk kevés vagyon és azt is a fa- és sóhordó szekeresek jószágunknak torkábul megétetik. Kaszáló réteink nincsenek. Szántóföldeinknek nagyobb része székes és vízállásos és egy szóval szántóföldünk kevés. Az Tiszának árjai is legelőmezeinkben, szántóföldeinkben tetemes károkat tesznek. Egész házhely után vagyon 8 darab föld, kik közül hatba egyenkint 6 posonyi mérőt vethetünk, a hetedikbe 4 és fél, a nyolcadikba pedig 3 mérőt, mindössze 43 és fél mérőt bevethető szántóföldje vagyon egy egész helyes gazdának. Mivel szerződés szerint árendában vagyunk, semminemű robotát nem tettünk. A kilencedadást is árendában bírjuk, hanem a tizedet lakosainkon megvesszük. Adományt nem adunk. Szerződésünk 1703-ban, e mostani adózásunknak kötelessége pedig 1767-ben kezdődött. Mindennemű haszonvételekért esztendőt által füzetünk az fölséges kamarának 6500 forintokat." Az 1767 dec. 6-án aláírt szerződés rövid tartalma a következő: Szolnok város, a katonaváros, Ács puszta, Szentivány puszta negyedrésze területe cenzusaival, kilencedével, robotjaival, belső és pusztai külső korcsmáival, mészárszékeivel, sörfőzőivel, száraz és vízi malmaival, halászati jövedelmeivel, a szolnoki királyi vámmal, a büdöstói és kakát tói mellékvámmal 5 évre bérbeadatik a város közönségének. A város fizet földesúri cenzus és robotváltság címén 1200, a földesúri mellékhaszonvételekért, vagyis a korcsmák, mészárszékek, sörfőzőház, malmok és a halászat jövedelmének bérlete fejében 2000 Ft-ot, a pusztákért 500, kilencedváltság címén 300, a tiszai vám váltságául 2500, összesen 6500 Ft-ot. Gondozzák a gátakat, a gátak körül és másutt is ialaimegkötés céljából évről-évre rendszeresen telepítik a füzeseket. Majorüzem. nincs. Tiszaabád. Földesurai az Orczi-, Borbély-, Magyari-, Jármi-famíliák. Robot szükség szerint: gabonahordás, 3 napi kaszálás, feltakarás, Kilenceddézsma természetben. Szántóvető majorüzem működik a falu határában. „Szerződés szerint való adózásunk kezdődött 1768. esztendőben. Azelőtt pedig bevett szokás szerint szolgáltunk. Most való adózásunk áll 150 forintokbul. Ebbül esik egy ekés gazdára 3 frt, félekésre 1 frt 32 dénár, gyalogemberre 46 krajcár. Ezenkívül minden ekés gazda ád 40 tojást, 2 csirkét egy zsákot, minden fejős tehéntől egy messzely vajat, egy ludat. Aminémű boraink teremnek, ámbár a melegeknek beérkezésénél tovább nem tarthatjuk, addig pénzzé fordíthatjuk. Elegendő szántóföldünk, kiváltképpen pedig kaszállónk nincsen. A vízimalmok pedig, ámbár szárazmalmaink itt a helységben légyenek, tőlünk távol vannak, kikben kevesebb fáradsággal őrölhetnénk. Mivel ezen helységben a szántóföldek, házhelyekre osztva nem voltak, hanem járó marhákra, azért meg nem mondhatjuk, egy házhely után mennyi földünk és rétünk vagyon. Borbul pedig földesuraink engedelmébül nyolcadoltatunk." Tiszabő. ' M A török korszak végén, emberemlékezetet meghaladó idő óta pusztán állott. 1713-ban népesült be idegen megyékből beköltöző jobbágyok30