Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

kai, 3 éves adómentességgel.

14 1770-ben Hallerné, Hellebronth és Almásy Pál a földesurak. Földje jóminőségű, trágyázás nélkül is termékeny, legelő elegendő, Robot szükség szerint, kilenced természetben. Majorüzem van. „Akik Hallerné részin lakunk, mivel csak most új esztendőben estünk a mélt. asszony kezére, azért nem is tudhatjuk, miből fog állni adózásunk. Amikor gr Forgács bírt bennünket, mintegy 7 esztendeig fizettünk korcsmáért, malomért s taxáért 450 forintokat, minden egészekés gazda 8 csirkét, 40 tojást, minden tehéntül 1 icze vajat, sarlópénzt 8 garast. Azután egy esztendeig désmáért, korcsmáért ,malomért, robottaváltságért fizettünk 800 frtot, 200 kila árpát és 120 kila zabot. Azelőtt pedig mintegy 11 esztendővel, amidőn Hodosy úr bírt bennünket, egész ekés gazda fizetett 3 frtot. Mink pedig Almásy urak részin valók, 4 esztendőiül fogvást semmi taxát nem fizettünk. Kik pedig Hellebronth urak részin lakunk, mintegy 5 esztendőiül fogvást az egész ekés gazda fizetett 3 frtot. Vannak helységünkben száraz malmok, jószágainknak téli legelője. Ezen helységben házhelyek után a földek és rétek felosztva nem voltak. Almási és Hellebronth urak azokat közülönk, akik régenten Sülyről ide származtak, örökös jobbágyoknak tartják, a többiek szabadmenetelüek." Tiszabura. 1704-ben a rácok elpusztították, 1738—1741 között népesedett be újból, főleg a Törökszentmiklósról a pestis pusztításai elől ide menekült jobbágyokkal. Innét jött 12, Kunhegyesről 5, Kenderesről 2, továbbá többen Roff és Derzs községekből.

15 Földesurai 1770-ben az Orczi-, Recsky-, Sipos-családok és néhai Recsky Klára jogán az egri püspök. A föld harmadrésze terméketlen. A jobbágyság Orczi részén szerződés szerint, a többi földesúrnál pedig bevett szokás szerint, szolgál. Robot szükség szerint, kilenced természetben. Szántóvető majorüzem működik a falu határában. „Mostanában kik Orczy úr részin lakunk, adózásunk szerződés szerint szedettetik és ez kezdődött 1768-ik esztendőben. Azelőtt pedig, míg Forgács keze alatt voltunk, bevett szokás szerint szedettetett az adózás. Recsky urak részin mindenkor bevett szokás szerint az egész ekés gazda fizetett 3 frtot, az alább való gazda 2-t, még ennél is alább való 1 frtot, akinek pedig háza nem volt, fizetett 30 krajcárt. Adtunk minden tehéntül egy messzely vajat, désmáláskor két csirkét, konyhára egyet, sarlópénzt minden aratótul egy garast. Amidőn a Tisza árja rétjeinket el nem borítja, jószágunknak téli legelője vagyon. Vágynak helységünkben elegendő száraz malmok. Szőleink nem lévén, borbul pénzt nem kaphatunk. Határunk annak rendé szerint három nyomásra fel nem osztattatott, hanem a tavaszvetést minden esztendőben egy helyre kelletik vetnünk és emiatt már azon tavasz alá való földeink egészen elsoványodtak. Ezen tavasz alá való földeinket pedig ugarnak, azaz őszi alá való nyomásnak azon okbul nem fordíthatjuk, mivel olyankor az őszi és tavaszi vetésben levő nyomások miatt marháinkat azon ugarra legelni ki nem bocsáthatnánk. Mivel ezen helységben házhelyek után a földek és rétek fel nem voltak osztva, hanem csak járómarhákra, azért nem tudhatjuk, egész házhely után minemű szántóföld és rét légyen." 31