Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

Dévaványa. 1688 körül a gyulai törökök kirabolták, lakosságát rabságba hurcolták. 1711-iben kezdett benépesülni részben Bihar és Szabolcs megyékből. Földesurai 1770-ben a Haller, Orczi, Sághy és Ottlik családok. Majorüzem nincs. Örczi, Sághy és Ottlik jobbágyai a cenzust együttesen fizették, ennek összege évi 1200 Ft, ebből maximálisan 22 Ft esett egy jobbágyra. Ezzel az árendával minden .terményszolgáltatást, dézsmát, robotot is megváltottak. Csupán Haller jobbágyai fizettek egyenkint 25-19-13 Ft-ot egy telek után, végezték a kaszálást és feltakarást, minden gazda 40 kéve nádat vágott a földesúr részére. Robot Hallernál szükség szerint, nyolcaddézsma természetben. „Száraz malmok helyben vannak. Nád, gyékény szükségünkre elegendő terem. Szőllőskertünk is vagyon a határban. Kevés szántóföldünk szikes és vízállásos. Mivel határunk vizes volta miatt csak imitt-amott hol egy, hol két vékára vaió földet szánthatunk, innét kinek hány darab van és mennyit vethet egy-egy darabba, külön-külön nevezetre nem tudjuk megvallani. Mindezeknek pedig oka az, hogy az földnek egyenetlensége miatt és az már említett vizessége miatt nyomásokra nem vehetjük határunkat." Kenderes. 1688 körül elpusztult, 1728-ig ^katlan volt. 1728—1729. évben Károlyi Sándor, a falu egyik földesura 13 kisnemes családdal benépesítette. A Hodosyak, a Mihályi, Katona, Nagy és Szabó családok Túrkevéről, Debrecenből, Földvárról, Ároktőről költöztek be. A pesti pálosrendiek, a falu imásik részének földesurai ugyanekkor főleg Karcagról hoztak ide jobbágyokat. A Károlyi-birtokrészt bérlő Hodosiak azonban akadályozták a páterek részére telepedett jobbágyság megerősödését, mert előnyösebb lett volna részükre a gazdátlan földeket a pálosoktól olcsón bérbevenni, mintsem ott erős jobbágyságot látni. Minden útonmódon zaklatták tehát a pálos-jobbágyak életét, károsították vagyonukat, állatállományukat, aránytalanul súlyos előfogat-terhekkel illették őket. A jobbágyok a nemesek zaklatásai miatt beszüntették a további ideköltözést, sőt 20 „jó helységtairtó gazda" visszament Karcagra. A későbbi években Kunhegyesről, Mezőtúrról, Dévaványáról jöttek ide új betelepülők. 10 1770-ig a Károlyi-féle birtokrész előbb a Forgács, majd a Haller család kezére került, a másik falurészen pedig még mindig a pálosok voltak a földesurak. Mindkét földesúr szántóvető majorságot tartott üzemben. Trágyázás nélkül is termékeny, jóminőségű *a föld, de elógr telén a legelő. Forgács János 1762-ben, majd 1767-ben kötött velük robotváltó árendás szerződést. Most az utolsó éviben már Hallerné keze alatt vannak s nehezebb szolgálatokat teljesítenek, az új földesúr szokása szerint. Foreács alatt az első szerződés ideiében 700 Ft-on minden terményszolgáltatást, robotot, dézsmát megváltottak. A későbbi szerződés már 22 Ft készpénz fizetést, 24 mérő árpa és 6 mérő zab beszolgáltatását írta elő az egészhelyes gazdának. A terményeket Gyöngyösre vagy Pestre kellett szá!lítaniok. A pálosak ezelőtt 35, majd 22, végül 4 esztendővel kötöttek szerződést. A legutolsó szerint jobbágyaik 550 Ft készpénzfize26