Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)
Kertész Róbert: Vadász-gyűjtögetők a Közép-Tisza vidékén
korú lelőhelyek. Jász-Nagykun-Szolnok megyét leszámítva az Alföld további térsége viszont gyakorlatilag fehér folt a paleolitikum és a mezolitikum tekintetében. A magyarországi őskőkorkutatás századunk húszas és harmincas éveiben reménykeltő eredményeket ért el az Alföld paleolitikumának és mezolitikumának vizsgálatában. Banner János és Hillebrand Jenő által megtörtént a Szeged-Öthalom, illetőleg Hugyaj/Érpatak és Tószeg-Áldozó halom lelőhelyekről származó első alföldi őskökori és középső kőkori leletegyüttesek felfedezése és felismerése. Banner János és Hillebrand Jenő kitűnő tanulmányai az Alföld paleolit és mezolit őstörténetének megismeréséhez ma is alapvetőek és nélkülözhetetlenek. Azonban ezek az ígéretes kutatások nem folytatódtak, és a legutóbbi időkig nagyon kevés nyomot azonosítottak az Alföldön, mely paleolit és mezolit megtelepedésre utalna. Az őskökori lelőhelyek egyetlen új teleppel, Madaras-Téglavetővel, valamint a Tisza medréből előkerült két szórványlelettel — egy mamutagyarból és egy jávorszarvas agancsból faragott edénnyel — gazdagodtak. A mezolitikumot is csupán három hitelesen feltárt lelőhely (Sződliget/Vác 31/9., Kunadacs-Köztemető, Kunpeszér- Felsőpeszéri út-Homokbánya) és néhány bizonytalan lelet képviselte. Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a Jászságban 1989-ben megkezdett ősrégészeti kutatások eredményei alapvetően befolyásolták az Alföld paleolitikumáról és mezolitikumáról korábban kialakított képet. A régióban végzett rendszeres terepbejárások nagyszámú fiatalabb őskökori (felső paleolit és epipaleolit), valamint középső kőkori lelőhelyet mutattak ki. Az ezt követő ásatások pedig pleisztocén végi, valamint kora holocén korú alkalmi vadásztanyák maradványait szolgáltatták. Ezen feltárások eredményeként lehetővé vált a paleolitikum fiatalabb szakaszába és a mezolitikumba tartozó fejlett vadásznépek természeti környezetének, táborhelyének, lakóépítmény-típusának, életmódjának, kulturális-kronológiai kapcsolatainak körvonalazása, valamint jellegzetes tárgyi emlékanyagának meghatározása. A komplex régészeti és őskörnyezeti kutatások alapján rendelkezésre álló bizonyítékok megengedték nem csak e szűkebb régió pleisztocén végi—kora holocén őstörténeti folyamatainak rekonstruálását, hanem az Alföldre általában alkalmazható modellek felépítését is. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében elért új eredmények bemutatása mellett azt is meg kell jegyeznünk, hogy az időbeli távolság nagyságából és a régészeti forrásanyag korlátaiból adódóan az ősi vadászcsoportokról és magukról a jászsági felső paleolit, epipaleolit és mezolit emberekről, különösen azok szellemi életéről rendkívül keveset tudunk. A mikrorégióban és az Alföldön például mindeddig teljesen hiányoznak a fenti korszakokba sorolható temetkezések. Egy-egy időszakosan lakott vadásztelep feltárásakor pedig csupán az időtálló kő- és csontleleteket találjuk meg, a konyhahulladék (a vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből származó gerinces és puhatestű állatmaradványok) társaságában. A fából, bőrből és egyéb szerves anyagból készült tárgyak az eltelt évezredek alatt teljesen elenyésztek. Kivételesen szerencsés körülmények kellenek ahhoz is, hogy az őskökori és a középső kőkori kultúrák mozgékony népcsoportjainak a tűzhelyét, vagy esetleg lakópítményének nyomait megfigyelhessük. Őskörnyezeti és letelepedési viszonyok A Kárpát-medence legnagyobb tájegysége, az Alföld, Európa egyik legjelentősebb földrajzi régiója. A mintegy 100.000 km 2 nagyságú terület természeti viszonyai markánsan eltérnek a térséget körbezáró Kárpátok és Dinári-hegység előláncainak adottságaitól. Az Alföld a magas hegységkoszorúk ellenére a hágók és a Duna áttörésein keresztül szinte minden irányba nyitott. Az Alföld ma már kultúrtáj 8
