Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Szabó László: Gazdálkodás a Közép-Tisza vidéken a 19-20. században

A Tisza mente tájai azonban nem nagyon különböznek egymástól. Kishatárúak, az uradalmak által bezárt paraszti birtokok jellemzik, s ezért kevés a tanya, hisz gyalog vagy fogaton is megközelíthetők a távolabb eső földek, s településszerkezetük is hasonló. Persze vannak halmazfalvak, ahol zegzugos utcák, apró beltelkek vannak (Tiszaigar, Tiszaszőlős, Vezseny, Tiszavárkony, Tiszainoka), s a telepített községek, ahol mérnökileg megtervezett, egymásra merőlegesen futó utcák alakultak ki (Tiszaörs, Törökszentmiklós, s az újabb, tanyaközpontból kifejlesztett községek: Mezőhék, Kuncsorba). A halmazfalvak régen a táj adottságaihoz igazodva az árvízmentes szintre települtek, de a szabályozások után az egykori kertek, laposok területére is építkeztek, s ma ezek vannak kitéve az árvizek vagy belvizek pusztításainak. 1919-ben pl. a román-magyar csapatok harca közben átlőtték a gátat, s elöntötte a Tiszazugot a víz. Szelevényen nem maradt meg csak a templom, a községháza és a jegyzőlak az emlékezet szerint. A többi, lejjebb épült házat elvitte a víz, csakúgy, mint az egész Tiszazugban a laposra települt házakat, ahol korábban ólaskertek voltak. Képet közlünk arról, hogy egy áradás idején készült légifelvételen Tiszavalk községet (nem Jász-Nagykun-Szolnok, hanem Borsod megye) miként vette körül a víz, s annak csupán a magaslaton lévő része maradt meg. A gazdálkodás szempontjából a Tisza mente szinte egységes, csupán külső kapcsolatai mások. Tiszafüred és környéke három Tyúketetés Nagykörűben, 1980 A borsodi nyílt ártérben fekvő Tiszavalk község az 1932. évi tavaszi árvíz idején. A községből csak a templom környéke maradt szárazon 71