Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Sári Zsolt: A folyószabályozások előtti gazdálkodás a Közép-Tisza vidéken

Birkanyáj Jászkisér határában, 1986 alatt tartották, a rét adta táplálékukat, csak nagy hó idején látták el őket némi takarmánnyal. A szilaj állatot szinte csak a szaporodásáért tartották. Ez a rideg állattartás csak a szélsőséges időjárást jól tűrő, kevés igényű fajtáknak kedvezett: a szürke marhának, a racka juhnak, a parlagi lónak és a réti disznónak. Az állatokat a szilaj pásztor felügyelte, aki egész évben kinn élt a rétekben az állatokkal. Györffy István festette le alakját a legplasztikusabban: „...a szilaj ménes, gulya, konda szünes-szüntelen künn legelt, télire sem verték szét. Ha szüksége volt a gazdának a Legelő itatóval Jászkisér határában, 1986 56