Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

totta a flitter, csipke, gyöngy. A lábukra pamut harisnyát és fekete spanglis cipőt húztak. Télen gyapjú teveszőrkendőt kötöttek illetve fekete bársony zsinórdíszes, vitézkötéses félkabátot vettek fel. Vörös István írja, hogy ez a pompás szolnoki selyemruha az 1920-as inflációs években 12-15 mázsa búza árának felelt meg, ami nagy érték volt akkoriban. A szolnoki férfiöltözet fekete tükörposztóból készült, s a következő darabokból állt: zsinórdíszes ellenzős csizmanadrág, ezüstgombos kislajbi, prémes vitézkötéses mente, asztrahánsapka és körteszárú csizma. A fekete posztómente a viselet legrangosabb darabjának számított: derékban szabott, fodros aljú, vitézkötéses félkabát, melyet gazdagon beborított a fekete zsinórdíszítés. Elején kétsoros, galambtojás nagyságú ezüstgombok, dürügombok díszítették, valamint hátul derékban is volt két nagy ezüstgomb. Piros posztóval bélelték, ami járás közben a kabát alól elővillant. Vállra vetve és felöltve is viselték. A régi szolnoki archív fényképeken jól tanulmányozható ez a viselet. Bútorm űvesség A menyasszonyágyat cifra dunnájával, Esztergályba metszett cifra guzsalyával, Hálóingvállával, evőkanáljával, Adjátok ki nekünk minden szerszámjával. (A menyasszony ágyának kikérése, Palócföld) Népi bútoraink legkorábbi rétegét a bárdolt, ácsolt bútorok alkotják, melyeket még jórészt házilag faragtak: ide tartoznak a bárdolt asztallapú evőszékek, gyalogszékek, melyek a Tisza menti jobbágy fal vakban maradtak fent legtovább. Az asztalosok által készített legkorábbi bútorok a 18-19. századi faragott elejü ácsolt ládák, melyek a Felvidékről származtak, valamint az egyenes támlájú padok, melyeket a templomi padok mintájára készítettek asztalosaink. Megyénkben valójában két jelentős bútorstílus alakult ki: a Nagykunságban Karcag központtal, valamint Tiszafüreden. A nagykunsági bútorasztalosság legkorábbi vonulatát a ládák, tékák és rengőlócák alkotják, tulipános-gránátalmás régies díszítő motívumokkal. A 19. század közepétől színesebbé válnak a bútorok, az alapszín lehet világoskék, világoszöld, halványsárga, halványokker, kunkék sőt piros is. Erre került a naturalisztikus virágornamentika, melyet ügyes kezű festőasszonyok virágoztak. Ismert bútorfestő volt Karcagon Szatmáriné Ácsolt láda előlapjának faragott díszítése 40