Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Szolnoki népviseletbe öltözött menyecskék az 1930-as években iparos asszonyai öltöztek selyembe-bársonyba, hanem a módosabb parasztasszonyok is igyekeztek követni az új módit. A szolnoki női selyemruha sötét alapon virágmintás brokátselyemből készült. Felső részét selyemblúznak, selyemréklinek, vizitkének, az alját selyemszoknyának vagy viganónak nevezték. A blúz bekötős volt, a rékli pedig szabott derekú, fodros aljú, s a szoknyán kívül viselték. Mellbetétje általában | világosabb színű selyemből készült, csipkével, flitterrel, gyönggyel és fodorral díszítették. Ujja felül bő, sonka-, illetve puccos ujjú, mely könyöktől lefelé összeszűkült. A szoknya földig érő, ráncos derekú volt, különösen hátul szedték sűrűn ráncba, hogy jól kidomborodjon. A selyemruhához a fiatalok világos színű selyem félkötényt, az idősebbek sötétebb színűt viseltek. A szolnoki lányok világos (rózsaszín, világoskék) színű selyemruhát is hordtak ezüst csipkéből készült félköténnyel.A szolnoki női öltözethez tartozott még a színes selyemkendő, melyet a rékli fölött kötöttek meg úgy, hogy elől a rojtok jól érvényesüljenek. A menyecskék fejére színes ripszselyemből készült főkötő került hosszú, derékig érő szalaggal és felületét gazdagon beborí- Szolnoki parasztpolgári népviselet 39