Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Fekete korsó palmettás díszítéssel, Mezőtúr (Tf: 58.8.1.) korsótöredékek, butykoskorsó feje, fekete fülesmozsár) arról tanúskodnak, hogy erre az időre szinte már minden fontosabb edénytípus kialakult. Készítettek korsókat, egy- és kétfülú kantákat, locsolót, gyertyamártót, szűrőtálakat, abálóedényeket, bortölcsért (léhó), mozsarat, perselyt. Az edények sajátos égetési eljárás során nyerték el jellegzetes fekete színüket. Az égetés utolsó fázisában az égetőkemence minden nyílását elzárták, amitől feketére színeződtek az edények. A fekete edények felületét különböző módon díszítették. Leggyakrabban alkalmazott díszítő eljárások: sikálás, csiszolás, rátét és ujjbenyomás. A kiszáradt, félnyers állapotban lévő edényre békasóval (folyami kavics), esetleg disznóagyarral mintákat írtak, ami az égetés után fényes maradt. K. Sebestyén János fazekas jegyezte fel, hogy az edények falának kidolgozására ekkor szerveződtek meg, előtte csupán Czéh Forma Társaságról szólnak a jegyzőkönyvi adatok. A céhládát 1818-ben rendelték meg Egerben. 1836-ban tettek szert két zöldmázas céhkancsóra, melyet K. Juhász István hódmezővásárhelyi fazekas készített a felirat szerint és M. Szabó Péter és Tóth Mihály hódmezővásárhelyi fazekaslegények ajándékoztak a mezőtúriaknak, amikor felvételüket kérték a céhbe. 1840-ből származik a céh helyben készült fekete kalamárisa és sárgaréz behívótáblája, a régi céhzászló sajnos nincs meg, a Korsós Társulat zászlaja 1872-ből való (a céhemlékek a Túri Fazekas Múzeum állandó kiállításán láthatók). A mezőtúri fazekasok kezdetben feketék kerámiát készítettek. A Mezőtúr területéről előkerült korai, 17-18. századi fekete kerámia leletek (szűrőbetétes Fekete gyertyamártó sikált díszítménnyel, Mezőtúr (Tp: 70.36.1.) 20