Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

A mezőtúri fazekas céh emlékei, Túri Fazekas Múzeum, Mezőtúr mellett. A fazekasság középkori eredete mellett szólnak azok a mázatlan és zöldmázas, domború díszítésű kályhacsempék, melyek az elpusztult Túrtőről kerültek elő és feltehetően 15-16. századiak. Ugyanitt három köralakú égetőkemence nyomát is megtalálták és a tüzj árasban „megolvadt piszkoszöld" anyagot leltek, bizonyítva, hogy már ekkor ismerték a mázas festést is. Az építkezések során sok feketecserép töredékre bukkantak szerte a városban, melyeket formájuk, színük alapján 16-17. századinak gondolhatunk. A fazekasok korabeli jelenlétére utal, hogy a város 15-16. századi névanyagában több Fazekas nevű személy bukkan fel, sőt a helynevek között is szerepel egészen a 20. századig a Fazekas, Korsós, Cserepes utca, amely nyilvánvalóan egykori fazekastelepek emlékét őrizhette meg. Az 1737. évi összeírás Mezőtúr 429 családjából 19 kézművest regisztrált, köztük négy fazekast. A mezőtúri fazekasok 1782-ben kaptak királyi kiváltságlevelet, ez azonban nem maradt ránk, csupán a későbbi I. Ferenc által 1817-ben adományozott illetve megújított céhprivilégium. Ekkor 88 korsóst írtak össze Mezőtúron, akik 1048 Ft-al járultak hozzá a kiváltságlevél költségeihez. A céhes élet keretei és tárgyi feltételei is 19