dr. Kertész Róbert: Főtértörténet (A Damjanich János Múzeum kiállításvezetői, 1998)

GULYÁS KATALIN: FŐTÉRTÖRTÉNET

Gulyás Katalin muzeológus FŐTÉRTÖRTÉNET <L^~" 2. kép 4 Szolnok város főterének, a mai Kossuth térnek kialakulása a XVIII. századra tehető. A török hódoltság idején (XVI-XVII. század) a tér keleti oldalán húzódott a polgári város védelmét biztosító városfal és vizesárok - amint azt az 1950-es évek elején emelt irodaház alapozása során végzett régészeti feltárás igazolta. Ekkor tehát a tér területe még kívül esett a lakónegyedet övező erődítéseken: itt kezdődött a várost É-i és Ny-i oldalról kísérő, ún. kertövezet, melynek telkei a belvárosi lakóházhoz tartozó gazdasági udvarok voltak (Evlia Cselebi török utazó leírása, G. Houfnaglius metszete). Több korabeli várábrázolás egybehangzó tanúsága szerint már ebben az időszakban nagyjából ezen a tájékon hagyta el a várost a Jászberény-Hatvan-Pest felé haladó országút (1. kép). A Rákóczi szabadságharc után Szolnok visszatérő lakosságát 1714-ben összeírták, s ekkor a vár és a sánccal körülvett belső város mellett már említés történt a 4 utcából álló külső városról is. Fontosabb, forgalmasabb része a Tiszával párhuzamosan futó Cegléd-Pest felé vivő főút, az ún sóút mentén feküdt, itt helyezkedtek el jelesebb épületei: a ferencesek háza és náddal fedett temploma, a serfőzőház, egy pékműhely és a városon kívül két téglaégető. E városrész adott otthont a sóhivatal tisztviselőinek és a harmincadhivatal alkalmazottainak is: pl. Johannes Tzenker sóinspector háza a város közepén fából készült, kúriához hasonló építmény. Szolnok 1729-ben nyert szabadalmat évi 4 vásár tartására, melyeknek helyszíne már minden bizonnyal a városfalon kívül, a herényi út mellett a kiöblösödő főutca és a környező mellékutcák lehettek. 1739-ben egy tűzvész csaknem az egész várost elhamvasztotta, a sóraktárakat és a sótiszti lakásokat is beleértve, s 1742-ben is 175 ház lett lángok martaléka. Szolnok e nagy pusztítások után hamarosan újjáépült, s ez a városszerkezet némi módosulásával is együtt járt: valószínűnek tűnik, hogy a főtér környéke ekkor kapta első „közponf-funkcióit. Feltehetően a mai helyén 1740-48 között épült meg az első városháza. Bizonyosan tudjuk, hogy közelében 1749-ben Vérségi János - sókamarai tisztviselő, a költő Verseghy Ferenc édesapja - Szt. Rókus tiszteletére egy kápolnát emeltetett. 1776-ban a tér keleti végén már fogadta a betérő utazókat a Fehérlő Fogadó, melyet ekkor Tresser Lipót bérelt a várostól. Telkének alaprajzát, épületének elhelyezkedését Buxbaum von Lindenfeld 1778-as térképéről ismerhetjük (2. kép).