Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-14 / 8. szám
FEKETEN,FEHEREN... Beszélgetés Kengyel Évával Kicsit elfogult vagyok, amikor róla beszélek, írok, hiszen nap mint nap együtt dolgozunk. Szabóné Kengyel Éva munkatársam a martfűi MÁS újságnál. Minden nap újat mutat, s hétről hétre ad magából valamit az olvasóknak.- Szoros kötelék fűz Tiszaföldvárhoz, itt születtem, tanultam. Az általános iskola elvégzése után a Hajnóczi József Gimnáziumban tanultam tovább, óvónői szakon. Tizenhét évesen kezdtem el verseket írni, s előszeretettel olvastam fel alkotásaimat osztálytársaimnak, tanáraimnak. A magyar tanárnőmmel, Marton Istvánnéval azóta is tartom a kapcsolatot, s talán az ő hatása is segített abban, hogy elindultam ezen a — nem is olyan egyszerű - úton. Először csak a rímelésre törekedtem, majd úgy gondoltam, hogy tartalommal is meg kellene töltenem. Később pedig már a formára is törekedtem. Természetesen ehhez mindenképpen fejlődnöm kellett, s olyan íróktól, költőktől olvastam, akiktől tanulhattam is. A legtöbb lehetőséget József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós verseiben láttam. A maga egyszerűségétől fogva közel áll hozzám Petőfi költészete is. Nem vagyok bonyolult lélek, ezért az én verseim is egyszerűbbek. A szakközépiskola után a homoki óvodában dolgoztam, utána kerültem Martfűre a Városi Összevont Óvodákba. Férjhez mentem, s megszületett a kisfiam, Erik. Amíg otthon voltam, nagyon sok mindennel próbálkoztam. Megpróbáltam megtalálni azt a lehetőséget, ami hozzám a legközelebb áll. Foglalkoztam üzlettel, termékforgalmazással, természetgyógyászattal, a természetfeletti dolgok megismerésével. Most a MÁS újságnál dolgozom, s úgy érzem, hogy letisztultak bennem azok az értékek, amelyek számomra fontosak, ilyen az írás, a cikkírás.- Egy újságírónak válogatás nélkül írnia kell. Melyek azok a témák, amelyekkel szívesebben foglalkozol?- Szeretem azokat az írásokat, amelyek olyan emberekről szólnak, akik valami miatt különlegesek, vagy azzal, amit tettek, vagy pedig az életmódjukkal kapcsolatosan. Ez egyébként a versekre is ráragadt, hiszen itt is az emberi érzelmeket, az emberi viselkedést próbálom visszaadni. Minden érdekel, ami emberi. Szakközépiskolában kedvenc tantárgyaim közé tartozott a pszichológia és a pedagógia. Az iskolát befejezve is nagyon érdekeltek az emberi sorsok, a személyiségek. Egyrészt az érdeklődésem miatt is, de a munkám is úgy hozta, hogy emberekkel kerülök kapcsolatba nap mint nap. Sokan jönnek hozzám beszélgetni, megosztják velem problémáikat, bajaikat. Úgy érzem, hogy ebből is sokat lehet tanulni, s a versekben ezt is próbáltam kifejezni.- Köteted is van...- 1994-ben megjelent az első saját kötetem Te és én címmel. Ezekből a versekből nyomon lehet követni az életem alakulását. Megtalálhatók benne a szerelemről, a születésről, a természetről és az elmúlásról szóló gondolatok. Ez egy kicsit tudatos is volt, az aki ismer, az rám ismer, aki nem ismer, az megismer. Martfűre települve nagyon sok fiatallal, illetve idősebb emberrel kerültem kapcsolatba, akik a kultúra valamely művészeti területével foglalatoskodnak, de Földváron is sok ismerősöm van, aki verset ír vagy fest. Úgy látom, s tapasztalom is, hogy nagyon kevés a lehetőség a kibontakozásra, bemutatkozásra. Nekem talán annyiban van szerencsém, hogy Martfűn a művelődési ház vezetése lehetőséget ad arra, hogy minden korosztály egyaránt bemutatkozhasson, legyen az grafika vagy festészeti kiállítás. Az ember, ha alkot, egyszer eljut arra a szintre, hogy már nem csak magának, szűkebb környezetének ír, fest, szerelné másoknak is megmutatni magát. Talán mások is járnak hasonló cipőben, mint én, s ezért gondoltam arra, hogy verses könyvet szerkesztek. Ez elsősorban anyagi kérdés volt. Nehezen tudtuk előteremteni a pénzt, hiszen harmincezer forintba került a háromszáz példány. Most készül a következő kötetem Feketén fehéren címmel, amely kiadására keresem a lehetőségeket. A szerkesztés, a rajzok már készen vannak, csak a nyomtatás hiányzik. Ez a könyv szintén két részből áll, az egyik a "Töprengések...", a másik pedig a "Sorsok, életek". Már egy kicsit felnőve, a mai Magyarországon élő emberek helyzetét próbálom megmutatni.- Lét-varázs... különleges szó, számodra pedig tele van tartalommal...- Ez volt a címe annak a verses, zenés irodalmi összeállításnak, amit február 27-én tartottunk Martfűn a művelődési központban. Gondos Gabriella, Szitmai Anna szakavatott tolmácsolással és Kovács Orsolya kedves gitárjátékkal segített. Sokat készültünk erre a kávéházi estre, de érdemes volt az erőfeszítés. Műsorunkkal több ünnepségen, kiállításmegnyitón fellépünk, ez is egyfajta bemutatkozás. Ter-Kengyel Éva: LÉT-VARÁZS Gének, sejtek, s valami furcsa szellemi varázs alkotta lét a miénk. Az ész hatalma s az érzések finom pora alkotta egyveleg az ember. Létünk varázs csupa-csoda s mi mint valami ostoba buta nép öljük egymást a semmiért. Pedig ölés nélkül is meghalunk majd. Testünkből fű és virág hajt. így lesz az élet egy képtelen végtelen L É T V A R Á Z S mészetesen Földvárra is készülünk, mert e rendhagyó irodalmi műsor vonzza a versszeretőket. Nagy örömömre az Alterra Svájci-Magyar Kiadó Antológiájában lehetőséget kaptam kicsit nagyobb közönség előtt is bemutatkozni. — Nehéz manapság megmutatni magad, tudásod. Mi kell, hogy mégis sikerrel járj?- Azt üzenném mindenkinek, hogy ebben a dologban is úgy kell fellépni, mint a választási kampányban. Menni kell, hírelni kell magunkat, állandóan pályázni, bár ez a művészektől távol áll, de ma csak így lehet boldogulni. B. Zs.
