Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-11-25 / 24. szám
Negyvenből tizenhatot - "vagy amit akartok" polgárok II. CD Mindenki egyetért azzal, hogy leltár készüljön a magánosítás tíz évéről és a korábbi állami tulajdon sorsáról. Ez a dokumentum azonban csupán akkor tölti be hivatását, ha szavahihető lesz és nem az előző kormányzattal kapcsolatos ellenséges prekoncepcióra épül, mint ami kiolvasható az ezen pontban megfogalmazottak gyanút keltő Fideszes-stílusából. CD Az autópálya koncessziós szerződések módosítására vonatkozó vehemens választási propaganda elbukott a választásokat követő valós számítások és tárgyalások próbáján. Ma már a kormányzat szakminisztere is elismeri, hogy a matricás rendszer nem vezethető be, mert nem konform az EU csatlakozással, mert anyagilag is rosszabbul jár a költségvetés, s végül a szerződések sem módosíthatók egyoldalúan. Arról már nem is beszélve, hogy az új kormányzat már elfelejtette az ingyenes autópálya használatra vonatkozó ígéreteit. A földtulajdon kérdése ugyan még szerepelt a kormánypártok egyikemásikának önkormányzati propagandájában, de maga a kormány mélyen hallgat az előző kormány által beterjesztett földtörvényjavaslatról. Bizonyára az önkormányzati választások előtt nem szerette volna elriasztani a szövetkezetek tagjait a jogi személyek földvásárlása tiltásának ismételgetésével. CD Propaganda szlogenként jól hangzott a "nemzeti földalap létrehozása a földforgalom előmozdítása", de nem lehet belőle kideríteni, hogy mi, mit jelent, s hogyan képzelik a megvalósítását. Szerencsére még nem fogtak hozzá ennek a pontnak a kipipálásához, vagy legalábbis eltitkolják a nyilvánosság elől. CD A gyermekek utáni adókedvezmény és a családi típusú adózás bevezetése napirenden van, szerepel az 1999. évre tervezett adótörvény tervezetében (Más eltartottakról egyelőre nincs szó!). Ez lehet az egyik pont, amelyről, mint "megvalósítottról" számolhat el a Fidesz. Hacsak el nem bukik a törvénytervezet parlamenti vitáján, mert az elképzelésekről máris sok független szakértő állítja, hogy kiérleletlenek, az adózás egyéb változtatásaival (pl. a három sávhatár bevezetése, stb.) összefüggésben kimutatható, hogy a szegény sorsú családok számára nem biztosít megfelelő kedvezményeket, az államháztartás szempontjából sem előnyös, stb. A gyed visszaállításának és mindenki számára egységes anyasági ellátás biztosításának a kérdése ugyan megjelent, de a tartalmi kifejezése még várat magára. A "jó lenne, ha" magyarázatokból azonban nem lehet semmilyen tartalmi következtetésekre jutni, s ezért egyenlőre nincs is miről beszélni. Megvalósított pontnak tekinthető, hogy a családi pótlék ismét, - mint a Kádár-rendszerben! - minden gyermek után járni fog. A kérdés azonban nyitott, hogy ez mennyiben segíti a szegény sorsú családokat, s az erre rá nem szorulóknak adott családi pótlék nem jobb helyen lenne-e az arra rászorulóknál? Az értékének megőrzése érdekében kialakítandó éves automatizmusról pedig még nincsenek hírek. Az iskolás korú gyermekek esetében iskoláztatási támogatásként biztosított családi pótlék ötlete jelentős ellenállásba ütközött, főként a nagycsaládosok és a szegény sorsú cigány lakosság körében. Alapos kidolgozottsága nélkül is átsüt rajta az a szándék, hogy egyfajta "születésszabályozást" érjenek el vele az előbb említettek körében. Nem szükséges annak részletesebb indoklása, hogy az ilyen megközelítés milyen szociális és politikai (rasszista!) feszültségeket teremthet. A fiatal házasok első lakás vásárlásának illetékét csökkenteni szándékozó ígéret szépen hangzana, ha a fiatalok egyáltalán tudnának lakást vásárolni. Jelenleg azonban ilyen lehetősége, esetleg, csak a tehetősebb családoknak van, vagyis ez az akció sem hozza helyzetbe a fiatalok többségét. A gyakorlati kivitelezéséről pedig egyenlőre hallgat a kormány. Az előbbihez hasonló hatása lehet, - ha megvalósul - a lakásépítéssel kapcsolatos áfa bizonyos értékhatár alatti visszaigénylési lehetősége ötletének. A fiatalok döntő többségének ez nem nyújt lakáshoz jutási lehetőséget, vagy kedvezményt, a lakásépítést nem ösztönzi, az építőipart nem igazán segíti, stb. Akkor miért lenne rá szükség? A választások óta nem is hallani az ötletről. Az előbbiekkel szemben a részben megvalósítottak közé kell sorolni a "GAT" kezelését. Hiszen azt már kimondta a kormány, hogy nem épít gátat, s érvénytelennek nyílvánította a korábban aláírt megállapodást. Mindezek eredménye egyáltalán nem pozitív Magyarország számára. A szlovák fél visszavitte az ügyet a hágai bíróságra, a Duna vize ezzel szemben továbbra sem került vissza az általunk kívánt mederbe, a hajózhatóság ügyének megoldatlansága továbbra is nemzetközi elégedetlenséget szül, stb.
