Földvár, 2002 (4. évfolyam, 4-11. szám)
2002-07-09 / 7. szám
MEGHALT DR. CZVIKOVSZKI JÁNOS 2002. június 21-én, életének 94. esztendejében vettek végső búcsút a győri temetőben Tiszaföldvár egykori /1944-1950/ plébánosától. Templomunkban június 27-én, Szent László király ünnepén mutattuk be szentmisét lelki üdvéért. Ahogy a krónikák elbeszélése szerint László királyra mindenki felnézett, de nem csak azért, mert egy fejjel magasabb volt mindenkinél, hanem kimagasló egyénisége volt korának, úgy nézhettünk fel félévszázad távlatából az 1900 óta itt működőplébánosok sorából kimagasló dr. Czvikovszky Jánosra. Néhány éve meglátogattam győri otthonában s egy közel 1 órás videó filmet készítettem vele. Most, a szentmise után ezt a filmet néztük meg, akik egybegyűltünk templomunkba. Itt az újság hasábjain most ebből a dokumentum értékű felvételből szeretnék idézni.- 35 éves voltam, amikor 1944. szeptember 21-én begyalogoltam Földvárra ... csata volt a parton, ahol a Fekete-komp működött.. .tankokjöttek, lovaskocsik, megrakva oroszokkal, meglehetősen illuminált állapotban, hisz Homok felöl jöttek ... Kidobolták, hogy 24 órán belül egy lélek ne maradjon Földváron ... Kóczián Ernő bácsinak, Isten nyugosztalja, egy tragacsa volt, arra ráraktunk mindent és elindultunk... Fux nénihez értünk, az utolsó házhoz ... keserves két és fél hónap volt ... vasárnap pedig mise lesz! ...a homoki templomba nem fértek be ... aki mozogni tudott, eljött ...a légáramlás hozta a haragszót Földvárról...- János, ez téged hív! - mondta Markoth Dezső ... nagy szakállam volt már ... kezdődött volna az élet, ha lett volna ajtó, ablak a házakon.. meg kellett szervezni a pártot ... egy fényképész, régi baloldali ember lehetett, Strasszernek hívták ... a templom kapuja, az oltár be volt törve ... a húsvéti körmeneten több mint ezren voltak, május 1-jén talán 30-an ... ellenségként kezdték kezelni mindazt, amit a templom körül tettünk...- Az új körülmények között az evangéliumot új módon kellett volna hirdetni. Mi az evangéliumot hirdettük, ami nem volt összeegyeztethető sem a marxizmussal, sem a leninizmussal. így szembekerültek a párttal ... összegyűjtöttek bennünket a szolnoki Papírgyárban ... egy borbélynak az volt a vétke, hogy a németeket is megborotválta ... leiratot kaptunk: a templomban emlékeztünk meg arról a sok jóról, amit a szovjet csapatoknak köszönhetünk! ... azt mondtam: Isten fizesse meg nekiktalán megértették ... júliusba elvittek Szolnokra ... a György Józsi bácsival szerveztünk egy énekkart az internáló táborban ... augusztus 31-én hazaengedtek...- Heti kétszer jelentkezni kellett a rendőrségen ... a református lelkész felesége minden vasárnap ott volt a szentmisémen, azt mondta, ő erőt kap ezeken ... 1 évre elítéltek, le is töltöttem Szolnokon, 9 hónapig szigorított felügyelettel... a párt már szervezett volt ... azt mondtam, még nem volt olyan rendszer, ami örökkévaló lett volna, mi az Anyaszentegyház szolgái az örökkévalóságnak szolgálunk.- Bizonyosságom van, hogy ez a rendszer nem lesz örök! Az emberiség vonala valahogy mindig visszatér az egyenesbe ... följelentettek, hogy javíthatatlan, megátalkodott ellenség vagyok ... a Markó utcába együtt voltam Mindszentivel, Rajkkal, Hóman Bálinttal, Eszterházi Pállal ... a váci fegyházban majd vissza a gyűjtőbe ... amíg az Andrássy út 60-ban voltam, legdurvább körülmények között... az egyik fülem az lógott a gumibotozástól... az egyik, Olga nevű kihallgató nő cigarettázott és itt a lábam szárán nyomta el a csikket, ma is bennevanahamu, mertnemjajgattam...- Ölti Vilmos, Tucsek Antal, Major Ákos Major Tamás öccse voltak a vérbírók, több mint ezer embert ítéltek el... amikor megkaptam a szabadulást, akkor az ÁVO még elvitt a Csokonay utcába, ahol még 70 napot rá kellett húzni, szörnyű körülmények között ... naponta egyszer vitt rendőr WC-re ... a Püspökség bizonyára tudott róla, de ott a "békepapok" garnitúrája volt... teológiai és filozófiai doktor voltam ... mint segédmunkás kezdtem dolgozni ... egy kollégától megtudtam, hogy "nem nagyon örülnek nekem" a Püspökségen ... folyamodtunk Rómába a Szentatyához, azt mondta, "reméljük megmaradsz jó katolikus embernek"... a győri püspök kápolnájában esküdtünk meg ... azóta éldegélünk Isten kegyelméből, Isten jóságából s szeretnénk azt hinni, hogy még mindig Isten dicsőségére...- Földváron, ott minden, ami történt velem, minden jó volt. Szent László király ünnepén ilyen gondolatokkal szívünkben énekeltük a magyar szentek himnuszát: "... szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, érdemét idézzed!" Tamási József, Tiszaföldvár 16. plébánosa rIn memoriam Gáli Pál Kezében a hegedű nem sír, nem kacag már, s kedves hangján a dal sem száll többé tova. Hiányozni fog! Feleségének, gyermekeinek, kis unokáinak a rájuk sugárzó szelíd mosolya, szeretete. Volt Tisza Cipőgyári munkatársainak, zenész és dalostársainak a jóízű beszélgetések, melyekben soha senkit meg nem szólt, meg nem bántott. Szülőhelyének a rengeteg társadalmi munka, melyért nem régen vehette át a Tiszaföldvár Városért kitüntetést. Hiányozni fog. mert kevesebbek lettünk egy dolgos, becsületes magyar emberrel. Emlékezni fogunk Rá, mert ahogy a zene és a dal mindenkié, úgy a zenész Gáli Pál is egy kicsit mindenkié volt. V A Tiszafóldvári Férfikar nevében - R.GY. -2002. július 9. 6. oldal
