Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-03-01 / 3. szám
2000. március Földvár 13 Az anyai szeretet csak az egyik biztos pillére annak, hogy egy gyermek felnőjjön, hasznos tagja lehessen a társadalomnak, szűkebb közösségének. Nem szabad csodálkoznia annak a társadalomnak, annak a hatalomnak, amely hagyja, vagy kényszeríti, hogy egy generáció, illetve annak tagjai nincstelenségben, nélkülözésben nőjjenek fel, miközben ők azt látják maguk körül, hogy egyeseknek mennyivel egyszerűbb az élet. Ok lesznek az úgynevezett periféria, akik az úgyis minden mindegy elven néznek a világra, kirekesztettségükre erőszakkal, jobb esetben elfordulással reagálnak. (folytatás a oldalról) Az élet védelme. Olvasom, hallom, hogy ennek nevében törvénykezni fognak arról, hogy valakitől, egy terhes nőtől elvehetik-e a számára, családja számára nemkívánatos gyereket, vagy sem. Vannak, akik keresztény hitükre, vallásukra hivatkozva ellenzik az abortuszt, vannak, akik népesedéspolitikai, embriójogi oldalról közelítik a kérdést. Ezek Isten-uccse ragyogó elgondolások. De! A kereszténység nevében: mindenekelőtt saját népe megfeszíttette Jézust, majd késői követői a keresztség alatt háborút viseltek, megáldották a gyilkos fegyvereket, Isten és Jézus nevében áldották meg a háborúba gyilkolni indulókat, másként gondolkodókat törtek kerékbe, égettek meg. Az ember- és embriójogi mozgalmak többsége helyesli a személyiségi jogok védelmét. De mintha elfelejtenék, hogy egy várandós anyának is megvannak a személyiségi jogai, amibe illő lenne másoknak nem beleszólni. Szóljanak bele talán akkor, ha az abortusz mellett döntő anyáknak, családoknak, nem látszólagos, hanem valós anyagi biztonságot teremtenek. Törvényhozóink ne induljanak ki saját jövedelmi helyzetükből. Próbálják meg néhány hónapon keresztül megélni a létminimum környékén és az alatt élők mindannapjait, gyerek nélkül, de még inkább gyerekkel, gyerekekkel, munka és lakás nélkül, beteg, támogatásra szoruló szülővel. Szerintem, - az én felfogásomban, az emberi élet védelme nem csupán annyi, hogy megszülöm-e a gyereket, engedem elvetetni, vagy sem. A már meglévő emberi életet is óvni, védeni kellene. Mert ugye, "minden embernek joga van az élethez, a munkához, pihenéshez"... És folytathatnám az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának idézését, melyet a Föld országainak oly sok állama, vezető hatalma elfogadva aláírt. Közben HATALMI! háborúk (nem egyszerű népességi) dúlnak, mindenhol fellelhető a munkanélküliség, s egyesek jogot formálnak számos dolog kisajátítására akkor, amikor e Föld KÖZÖS kincsünk és örökségünk, amit kölcsön kaptunk utódainktól. /--------------------------------------------N Az élet védelmében \________________J Szabad-e nekem eldöntenem, szabad-e nekünk (van-e jogunk) eldöntenünk, hogy miként éljek, vagy éljünk? Erről jogot formálnak, alkotnak, bizonyos érdekek vonalán. Ami nem mindig találkozik az enyémmel, a tieddel, az önével... A hatalom vonalán, miként kétezer évvel ezelőtt a hatalmi érdektől vezéreltetve szimbólumot alkottak emberi kereszttel, majd később ezzel is Engedtessék meg nekünk végre, hogy ami az egyik legközelebbi, a család, a legközvetlenebb emberi (női-férfi) kapcsolat, ami igazán személyiségijogi, abban hagy döntsünk mi magunk. Hiszen az anya és az apa tudja leginkább felmérni, hogy mit nyújt, illetve mit nem nyújt számára a "társadalom" nevében a hatalom. Nem mindegy, hogy valakit ÉLETRE, vagy NINCSTELENSÉGRE, NYOMORRA szülnek. (A hatalmi-jogi csűrés-csavarás az egyik oldalról védi a magzatot, másik oldalról nyomorba, halálba küldi, hívja "életre".) Milyen alapom van nekem az általánoson túl minderről elmélkedni, s ezt nyilvánosságra hozni. Talán csak annyi, hogy volt munkám, voltam, s vagyok munkanélküli. Éltem az átlagnál jobban, de azt is tudom, milyen, napokon át éhezni. Közben van öt gyerekem, koromnál fogva, nem szívesen alkalmaznak akárhol, még ha végzettségem, gyakorlatom megfelelő is. De ha még munkahelyem lenne is, mi a biztosíték ma arra, hogy holnap, vagy a gyerek felnőttéig lesz is? Úgy érzem, hogy az abortusztörvény, a sok-sok szociálpolitikai törvény és csűr-csavarás helyett jobb lenne azon elmélkedni, miként lehetnének olyanok a feltételek - mert lehetnének - hogy egy nő (vagy család) ne azon töprengjen, hogy legyen gyerek, vagy sem, hanem inkább azon, hogy akár öt is, vagy több... Egyébként az egészhez, úgy röviden annyit lehetne elszólni, hogy ha már a szülők életét megnehezítették, netán tönkretették, legalább azt a mitsem sejtő emberpalántát ne akarja senki más nyomorra, halálra ítél(kez)ni senki, az élet védelme nevében! Székács J.
