Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-03-01 / 3. szám
14 Földvár 2000. március Somogyi és a tfS-iis forrudotom Somogyi Károly 1848-as tevékenységének megértéséhez egyaránt szükséges a vállalkozó kedvű fiatal pap és a higgadt bölcsességű, idős kanonok ismerete. Városunk szülötte, aki 48-ban 37 éves volt jegyzeteiben így jellemezte a kort, amelyben élt: "E korszak elég nevezetes arra, hogy a világtörténelemben szerepeljen, de honi történetírásunkban bizonyosan örökké egyike marad a legnevezetesebb-, lélekemelőbb- és dicsőbbeknek: mert daczára az iszonyatos jelenetek és jellemeknek, annyi lelkesedést és önfeláldozást, önzetlen kitartó hazafiságot alig találunk egyetlen megelőző században is." Somogyi ennek a kornak nem csak szemlélője, hanem aktív részese is volt. Ha alakját idézzük, nevét említjük, mindig a szegedi könyvtár alapítója, mint idős, tudós pap jelenik meg előttünk. Ám Somogyinak a könyvtár alapítás nemes gonolatához meg kellett, hogy élje a maga előéletét. S ez az "előélet" áll igazán közel hozzánk tiszaföldváriakhoz, hisz ez a nemes, nagylelkű, adakozni kész, önfeláldozásra is hajlandó s nem utolsó sorban IGAZ MAGYAR LELKÜLET itt Tiszaföldváron csírázott ki, ha nem is itt szökkent kalászba. Az egykori gazdatiszt génjeiben Ö- rökölte apjától a később őt tiszteletre méltó és nagyrabecsült, s talán KÖVETENDŐ szellemiséget. Nagy egyházfi, de legalább oly nagy hazafi is volt városunk szülötte. 1848-ban a Religió /vallás/ és Nevelés című lap szerkesztőjeként működik. Az általa megvásárolt váci nyomdában testvére, György végzi a munkát. Március 25-i számának vezércikkéből szeretnék most idézni néhány sort, hogy bepillanthassunk ennek a rendkívüli embernek gondolatvilágába. "Lapunk nem politikai lap - kezdi Somogyi, s mégis beszerkeszti a lapba a következőket, Szabó Imre teológiai tanár kiálltványát: Szózat a magyarhoni papsághoz! Testvérek! Hazánkat vész fenyegeti! .. Midőn hazánkat ily közel veszély fenyegeti, nem dughatjuk össze tétlenül kezeinket, s közanyánkat az isteni gondviselésre támaszkodva, el nem hagyhatjuk.. Vele élünk, vele halunk. És mert e honnak élni kell, életét mindenáron meg kell mentenünk... Segítsük azért erőnk és tehetségünk szerint. Adjunk amit adhatunk. Vagyont, pénzt amenynyit lehet, s vérünket is utolsó cseppig, ha kell. Elődeink dicső példát mutattak ebben is, kövessük azt. Buzdítsátok híveitek lángszavakkal, mellyek a hon szerelmétől égő kebelből, mint láva a vulkánok katlanából, hathatósan törnek fel. Buzdítsatok példával, mellynek ereje a léha tespedőbe is éltető szellemet fiival." A Somogyi tulajdonában lévő nyomda akkor a legkorszerűbb nyomda volt Pesten. Itt működött az első gőzsajtó, így a nyomda kapacitása felülmúlta a többiét. 19 lapot nyomtattak itt a forradalom és szabadságharc idején, köztük a legradikálisabb hangvételű újságokat is. Ilyen volt a "Március Tizenötödike" és Táncsics baloldali lapja, a "Munkások újsága" is. Álljon itt még egy idézet - mert Úgy érzem nagyon aktuális - az 1949 január 2-án Somogyi által megindított "Katholikus Iskolai Lap" című hetilapból: "Mi meg vagyunk róla győződve, hogy a hazafiúság magas érzete nélküli ember igen szánandó teremtmény: egy elfajult, korcs magzat..." A teljesség igénye nélkül bizonyítsák e sorok, hogy városunk szülötte, amit papi embertől a magyarság 1848-49-ben elvárhatott, azt megtette. Ezért is volt öröm számunkra a közelmúltban megkoszorúzni Somogyi Károly esztergomi sírját, s ezért öröm tájékoztatnom az olvasókat, miszerint aug. 20-án felavatásra kerül Somogyi emlékoszlopa a tiszaföldvári katolikus templomunk előtti téren! Tamási József
