Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-04-01 / 3. szám
1999. ÁPRILIS TAVASZVÁRÓ 9 Zsenge fűre vágyakozva ШШЛМ€ФШШ MÄR Л rnWAK Derűt fakasztó fényözö- Tiszaföldváron is. névéi nehezen, nagyon nehe- Ezen a lovastanyán már zen köszönt be az idén a ta- tavaly is volt gyermekeknek Gulyás Zsigmond lovai között vasz - pedig ember és állat egyaránt nagyon várja. Gulyás Zsigmond városszéli, a Martüre vezető út hajtűkanyarjában lévő lovardájában friss szélre, zsenge fűre vágyakozva viháncolnak már a lovak. A hajdani termelőszövetkezet lepusztult állattenyésztési telepét megvásárló Gulyás Zsigmond is az élet megújulására vár:- Tavaly júniusban nyitottuk meg ezt a lovas panziót. A kezdet meglehetősen nehézkes, de nem is reméltük, hogy itt egyből nem tudom mi lesz. Harmincnégy évig éltem Németországban, ott is lovakkal foglalkoztam. Warendorfban, a világ talán legnagyobb lovasiskolájában tanultam. Fogathajtástól, lovaglástól kezdve minden van ott. Ezt a sportot szeretném meghonosítani olyan napközi - féle. Reggel héttől délután ötig tartózkodtak itt. Ezt a „kurzust” az idén is megismétlik a nyári szünetben. A gyerekek itt kapnak enni, részt vesznek a takarításban, ismerkednek a lovakkal. Egy csikós lovamunkának az eredménye. A gazda göcsörtös, kérges kezét mutatja:- Az emberek nem veszik figyelembe, hogy mivel jár a kertészkedés, csak a jövedelmet latolgatják. Nem mondom, nem máról holnapra élünk, de koránt sincs annyi hasznunk, amit elképzelnek. Vizenyős, lapos a sátrak vége, szabadon szárnyal itt a szél, s ezért sokba kerül a fűlóval elmentünk Szarvasra. A különböző cuccokat gumikerekű kocsin vittük. Voltunk Mezőtúron, Cserkeszőlőn is. Szóval látjuk a környéket - persze csak olyanokkal, akik már tudnak lovagolni. Nemcsak a „profik”, rövid időre a kezdők is nyeregbe szállhatnak a lovarda szomszédságában lévő Ligeten. Gulyás Zsigmond azt mondja erről:- Oda szoktunk kimenni azokkal, akik már a nyeregben tud-' nak maradni. Egyedül sosem engedjük őket, csak felügyelettel lovagolhatnak. Két szépen berendezett szoba és egy lakókocsi áll a vendégek rendelkezésére. Remélhetőleg jönnek is, ha jobban kiderül az ég. Ennek előjelei lépten-nyomon mutatkoznak. A Polyóka László virágait gondozza városháza előtt facsemetéket ültetnek, a kertekben metszik a szőlőt, veteményeznek. Ha nem is teljes pompájában, de már itt a tavasz. Az Ószőlőben lakó Polyóka László fóliasátrába lépve viszont inkább nyárelőt érez az ember. A négy sátor egyikében virágok pompáznak. Kétezerötszáz muskátli, s négyezer petúnia kezdi bontani meseszép szirmait.- A fagyosszentek után lesz itt igazi virágözön, - jegyzi meg Polyóka Lászlóné. Biztosan így van, de a látvány így is lenyűgözi, s egyben felüdíti az embert. Elfelejteti vele azt, hogy mindez milyen verejtékes tés. Rettenetes ára van az energiának. Manapság - talán a munkanélküli segélynek is betudhatóan - nagyon nehéz olyan napszámost találni, aki lelkiismeretes munkát végez. Ezért vallja Polyóka László:- Idegenre nem lehet bízni a virágok gondozását. Állandó felügyeletünk alatt állnak. Éjfélig a feleségem vigyáz rájuk, azután pedig én. A többi fóliasátorba paradicsom és paprika kerül. Tiszakécskéről, tápkockákban kapják a palántákat, úgy ültetik el azokat. S az ültetés után jöhet az érlelő, a költségeket visszatérítő, s talán hasznot is hozó nyár. Simon Béla Ültetik a fákat a városháza előtt golni tanítja őket. A lovastanya vendégei íjászversenyekre is járnak. Az idén is összeálltam a barátaimmal és tizenval ahány
